Különös páncélzat a dínók világában
A kivételesen jó állapotban fennmaradt Spicomellus afer több mint 165 millió évvel ezelőtt élt a mai Boulemane környékén, Marokkó középső részén – akkoriban tűntek fel az első afrikai ankyloszauruszok. Az itt feltárt példányokat vizsgáló kutatócsoport most először írta le részletesen ennek a fajnak csaknem teljes páncélzatát. Az állat minden bordájához csonttüskék nőttek, ilyet sem élő, sem kihalt gerincesnél nem figyeltek meg korábban. Nyakán egy bonyolult csontgallér ült, amelyből mindkét oldalon 87 centiméteres tüskék álltak ki – valószínűleg élőben ezek még hosszabbak lehettek.
Külön figyelmet érdemel, hogy a Spicomellus nemcsak a legrégebbi ismert ankyloszaurusz, de páncélzatának sokfélesége is egyedülálló: hosszú, penge alakú tüskék, a csípő fölött hatalmas, felfelé álló tüskék, a vállon pedig összetett páncélrészek díszítették. Hasonló kombináció a természetben eddig nem fordult elő.
A páncélzattól a mutogatásig
A vizsgálatok szerint ez a látványos fegyverzet nem feltétlenül a védekezést szolgálta. A nagy tüskék – különösen a nyakgallér – valószínűleg a szaporodásban kaptak szerepet: a társas vetélkedésben és a párválasztásban szolgáltak az erő fitogtatására. Mindazonáltal későbbi rokonaik, akik a kréta időszakban jelentek meg, egyszerűbb, de erősebb, főként védelmi célú páncélzatot viseltek – ahogy a ragadozók száma nőtt, az önvédelem egyre inkább élet vagy halál kérdésévé vált.
Az első farokfegyver rejtélye
A Spicomellus egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a farokfegyver – igaz, magát a farokbuzogányt nem találták meg, de a megmaradt csigolyák összenőttek, markolatot alkotva, ami csak a későbbi, kréta kori ankyloszauruszokra volt korábban jellemző. Ez arra utal, hogy a híres farokbuzogány, ami védjegyükké vált, valójában sokkal korábban fejlődött ki, mint eddig gondolták.
A fentiek tükrében a Spicomellus egyik legfontosabb tanulsága, hogy a dinoszauruszok legjellegzetesebb védelmi és bemutató jegyei már 165 millió évvel ezelőtt is jelen voltak – legalábbis ebben az Afrikából ismert ősi példányban.
Miért kulcsfontosságú a felfedezés?
Európai és marokkói paleontológus csapatok közös munkájával a csontokat a fez-i El Mahraz Természettudományi Fakultáson vizsgálták és katalogizálták; ebben a Birminghami Egyetem is segített műszerekkel. Az új lelet tovább növeli Marokkó jelentőségét a dinoszaurusz-evolúció kutatásában.
A Spicomellus vizsgálata a Természettudományi Múzeum „Az élet evolúciója” (Life in the Making) kutatási programjához is kapcsolódik, amely bolygónk élővilágának változásait igyekszik feltárni. Egyúttal újabb emlékeztető, mennyi lehetőséget rejt a földtani múlt a dinoszauruszok világának megértéséhez – és hogy még mindig akad néhány meglepő, lenyűgöző, sőt, kifejezetten mulatságos felfedeznivaló.
