Az EUS születése és bukása
A tíz évvel ezelőtti induláskor az EUS ügye valójában sosem a műszaki haladásról, hanem elsősorban a politikai érdekekről és a munkahelyteremtésről szólt. Kongresszusi nyomásra kötöttek szerződést a Boeinggel az új rakétafokozat kifejlesztésére, miközben az iparági szereplők már ekkor is olcsóbb és jobb alternatívákat kínáltak. A United Launch Alliance például ott volt a Centaur V felső fokozattal, amely ugyanazt az üzemanyagtípust használja, mint az SLS alsó fokozata, ráadásul a Blue Origin is hamar előállt a hidrogénhajtású BE-3U hajtóművel. Mindezek ellenére az állami döntéshozók figyelmen kívül hagyták ezeket a lehetőségeket, és inkább egy teljesen új rendszer fejlesztésére költöttek, mivel az jelentős megrendeléseket és jól fizető állásokat biztosított olyan államokban, mint Alabama, Mississippi vagy Florida.
Milliárdokért semmi haszon
2016-ban 85 millió dollárt (közel 31 milliárd forintot) különítettek el az előkészítő munkálatokra, de az azóta eltelt években a költségek messze meghaladták az eredeti terveket: több mint 1 200 milliárd forintot emésztett fel az EUS fejlesztése. A motorok – az RL-10-esek – amúgy is régi technológiának számítanak, hiszen már hat évtizede repülnek. Ironikus módon a felső fokozat máig nem készült el, sőt, évekkel van elmaradva a tervekhez képest.
Az EUS tipikus példája lett annak, miként tud egy átlagos fejlesztés felesleges milliárdokat felemészteni: nem csak a Boeing, hanem az Aerojet Rocketdyne is jól járt, ráadásul egy új, több száz méter magas kilövőtorony építését is szükségessé tette a floridai Kennedy Űrközpontban. A kilövőtorony eredetileg 136 milliárd forintra volt beárazva, mostanra viszont már az is közel 340 milliárdnál jár – mindez egy olyan rakétafokozat miatt, amely sosem lesz igazán hasznos.
Fordulat a NASA-nál: racionalizálás és új irány
Az elmúlt hónapokban végre megtört a jég. Az új NASA-vezető, Jared Isaacman átnézte az elhúzódó projektek listáját, és logikus kérdéseket tett fel: Miért költenek milliárdokat Hold körüli űrállomásra, miközben mindenkinek – szövetségeseknek és riválisoknak egyaránt – a Hold felszíne a prioritás? Miért építenek egy újabb, méregdrága rakétafokozatot, amikor már létezik fejlettebb és olcsóbb alternatíva is? Egyúttal kérdőre vonta a több ezer kilométer magasan keringőre tervezett űrállomás értelmét is.
Isaacman gyorsan megszerezte a politikai támogatást, így a NASA visszalépett az EUS-tól, leállítja a torony építését, és elengedi a felesleges fejlesztéseket. Ehelyett a hangsúly visszakerül a Hold felszínének meghódítására, és a Centaur V felső fokozatot, illetve a modern technológiákat helyezi előtérbe.
Tanulság: pénznyelőből hatékonyság
A fentiek tükrében világos: az EUS nemhogy nem vitte közelebb a NASA-t az Artemis-program céljaihoz, hanem csak a drága lemaradást szimbolizálta. A döntés, hogy a jövőben az adófizetők pénze inkább tényleges előrelépést, nem pedig szerződésalapú gazdagodást eredményezzen, végre észszerű irányt szab az amerikai űrkutatásnak.
