Súlyos műszaki hibák és kommunikációs káosz
Nemcsak a menet közben fellépő többszörös héliumszivárgás és a meghibásodó manőverező hajtóművek okoztak fejfájást, hanem az is, hogy a Starliner parancsnokának, Wilmore-nak manuálisan kellett irányítania az űrhajót a dokkolási manővernél 2024 júniusában. A mérnökök végül helyre tudták állítani a legtöbb hajtómű működését, így a dokkolás sikerült, de a problémák súlyossága még ekkor sem volt köztudott.
Feszült hangulat a NASA és a Boeing csapatainál
A nyár folyamán a NASA és a Boeing vezetői több alkalommal is hangsúlyozták, hogy a kapszula elvileg alkalmas vészhelyzeti visszatérésre, de a háttérben számos további tesztet rendeltek el az okok feltárására. Valójában már ekkor komolyan felmerült, hogy nem kockáztatják meg az űrhajósok Starlinerrel történő hazautaztatását. A különféle NASA-részlegek között éles véleménykülönbségek voltak: a hivatalos kommunikációban a Starlinerrel való visszatérés tűnt kézenfekvőnek, de sokan belül úgy gondolták, csupán az volt a cél, hogy találjanak valamiféle magyarázatot arra, miként lehetne mégis megkockáztatni az utat.
Mindez arra utal, hogy a bizonytalanság aláásta a dolgozói morált, és a konkrét felelősségi és döntési jogkörök is eldöntetlenek maradtak.
Hiányzó hivatalos válsághelyzet-kihirdetés
A NASA eljárásrendje szerint minden olyan esetben, amikor sérülés, vagyonvesztés vagy küldetési kudarc következik be, hivatalosan ki kell hirdetni egy úgynevezett “in-flight mishap”-ot, vagyis súlyos balesetet, illetve “high visibility close call”-t, azaz nagy figyelmet kapó közeli vészhelyzetet. Ez biztosítja, hogy az esetek kivizsgálását hivatalosan is elindítsák, és az ebből levont tanulságokat megőrizzék.
A Starliner történetében nem ismeretlen ez a helyzet: 2019-ben, amikor a kapszula első, személyzet nélküli tesztrepülése kudarcba fulladt, illetve 2013-ban, amikor Luca Parmitano űrsétája közben majdnem megfulladt, a NASA mindkét esetet hivatalosan is ilyen incidensnek minősítette.
Most azonban a NASA nem tette meg ezt a teljes Starliner-misszió során, így a káosz csak fokozódott, és az esetleges tanulságok is veszélybe kerültek.
A független vizsgálat előnyei és a tanács kritikája
Nemcsak a gyors hivatalos reagálás maradt el, hanem ezzel együtt egy valóban független, külső szakértőkből álló vizsgálat sem indulhatott el időben. Susan Helms, a NASA biztonsági paneljének elnöke kiemelte, hogy a leghatékonyabb tanulságok az ilyen eseteknél kizárólag független vizsgálattal vonhatók le. Mark Sirangelo, a bizottság másik tagja szerint is, ha a NASA mihamarabb deklarálja a balesetet vagy veszélyhelyzetet, gyorsabban és hatékonyabban alakulhatna ki a vizsgálóbizottság.
Így viszont hetekig nem volt világos, hogy pontosan mi történik: a Starliner menedzsere, Mark Nappi rendre bagatellizálta a hajtóműhibákat, míg a NASA programvezetője, Steve Stich azt kommunikálta, hogy a tervek szerint a Starlinerrel fognak visszatérni.
Tanulságok és javaslatok a jövőre
A végső döntés csak szeptemberben született meg: a NASA úgy határozott, hogy a Starliner legénység nélkül tér vissza a Földre, az űrhajósok pedig a Dragon fedélzetén utaznak haza. A kapszula végül szerencsésen landolt Új-Mexikóban.
Mindez arra utal, hogy a NASA jelenlegi eljárásrendje nem egyértelmű, és késlelteti a vészhelyzetek hivatalos kihirdetését. A biztonsági tanács ezért javasolta, hogy dolgozzák át a protokollokat, és bármilyen, személyzetet vagy járművet érintő esemény után automatikusan induljon vizsgálat – még mielőtt a zavaros kommunikáció és a tétovázás veszélybe sodorja a jövőbeli küldetéseket.
