Egyre több műanyag, egyre nagyobb baj
A műanyaggyártás 1950-től 2023-ig közel 200-szorosára nőtt, évente már több mint 400 millió tonnát állítanak elő világszerte. Ennek 35 százaléka egyszer használatos – olyan csomagolások, poharak vagy zacskók, amelyek végül szemétként végzik. A melegedő éghajlat felgyorsítja a műanyagok aprózódását mikroműanyagokká, amelyek apró, szinte láthatatlan részecskékké esnek szét. Ezek a mikroműanyagok viharok, áradások, szél és UV-fény hatására könnyedén terjednek a szárazföldi, vízi és légi környezetben, sőt az élelmiszerláncba is bekerülnek.
A műanyagszennyezés ördögi köre
Noha korábban a fő problémának a tengeri élővilágot és a vadon élő állatokat tartották, ma már világos, hogy a mikroműanyagok még az ökoszisztémák tápanyagkörforgását, a talaj egészségét és a terméshozamot is csökkenthetik. Halak, kagylók, tengeri sünök és korallok különösen érzékenyek: a szennyezés hatására kevésbé tudnak alkalmazkodni a klímaváltozás miatti egyre melegebb, savasabb vizekhez. A táplálékhálózat csúcsán lévő ragadozók, például az orka, hónapokon, éveken át szinte folyamatosan ki vannak téve a mikroműanyagok káros hatásainak, ráadásul többszörösen, mivel a táplálékukkal is beviszik azokat. Kísérletek igazolták, hogy a víz hőmérsékletének emelkedésével megnő a halak elhullása a mikroműanyagok miatt, miközben egyes halfajok kétszer annyi mikroműanyagot fogyasztanak oxigénhiányos (melegebb) vizekben, mint korábban.
Az olvadó sarkvidéki jég is műanyagszennyezés forrása lehet
Miközben a tengeri jég megfagyásakor koncentrálja a mikroműanyagokat, a hőmérséklet emelkedése és a jég olvadása visszaforgatja ezeket a részecskéket az óceánba, még tovább növelve a szennyezést. Logikusnak tűnhetne, hogy a jégben csapdába esett műanyagok elzárják a káros anyagokat, de a globális felmelegedés miatt ezt a védelmet is elveszítjük.
A műanyagok újabb veszélyei
A mikroműanyagok nem csupán egyszerű hulladékok: gyakran hordoznak magukon más szennyező anyagokat, például fémeket, növényvédő szereket vagy PFAS-t, azaz „örök vegyszereket”. Ezek az anyagok a műanyagokhoz tapadva még veszélyesebbé válnak, és az éghajlati tényezők elősegítik terjedésüket. Ráadásul a műanyagokból kioldódó adalékok, például égésgátlók vagy lágyítók is bekerülhetnek a környezetbe.
Megoldás csak rendszerszinten lehetséges
Szakértők szerint elengedhetetlen az összehangolt, globális fellépés a műanyagszennyezés ellen. Az egyszer használatos műanyagok és a kőolajalapú új műanyagok gyártásának visszafogása mellett alapvető szemléletváltás kell: a jelenlegi „használd-és-dobd-el” modell helyett igazi körforgásos gazdaságra kell áttérni. Ez több mint újrahasznosítás – tervezni, visszautasítani, körforgásban tartani kell a műanyagokat, és nem újabb szemetet gyártani.
Ehhez nemzetközi szabályokra, újrahasznosítható és újrahasználható műanyagokra, anyagtudományi innovációra, illetve a hulladékgazdálkodás teljes újragondolására van szükség. Egy dolog biztos: ha most nem történik változás, a ma eldobott műanyagok évtizedek múltán is felforgathatják az élővilágot, és a mikroműanyagok mennyisége tovább nő majd valamennyi földrészen, az óceánokban és az élelmiszerlánc minden szintjén.
