Földi moha az űr próbáján
A kutatók a terjedő földmoha (Physcomitrium patens) fajtával dolgoztak, amelyet gyakran használnak modellnövényként. A spóratokokat a Nemzetközi Űrállomás (ISS) külső falára szerelték, ahol közvetlen napsugárzás, vákuum és szélsőséges hőmérsékletingadozás érte őket minden keringéskor. Az ilyen körülmények általában gyorsan tönkreteszik az élő sejteket, ezért is volt óriási meglepetés, amikor visszaérkezésük után a kutatók azt tapasztalták, hogy a spórák több mint 80%-a még mindig képes volt kicsírázni.
A mohaspórák szinte érintetlenek maradtak
A vizsgálatok során csak kisebb csökkenést észleltek a klorofill-a mennyiségében, de az egyéb pigmentek stabilak maradtak. A Földre visszahozva a spórák normálisan fejlődtek tovább, semmi jele nem volt annak, hogy az űrbéli körülmények komoly stresszt okoztak volna.
Az ellenálló képesség titka
A mohák nagyfokú ellenállóképessége összefügg az evolúciójukkal: már 500 millió évvel ezelőtt alkalmazkodniuk kellett a szárazsághoz és az erős napsugárzáshoz, amikor a vízből a szárazföldre költöztek. Védőstruktúráik így máig hatékonyan óvják őket az extrém viszonyoktól.
Új remény az űrbéli ökoszisztémákhoz
A mostani kísérlet eredményei szerint a moha spórái felveszik a versenyt a tardigradákkal és bizonyos mikrobákkal is az űrbéli túlélésben. A mohák jelentősége tovább nőhet, hiszen alig igényelnek talajt, tápanyagaikat akár kőből is képesek kivonni – emiatt kulcsszereplői lehetnek a Holdon vagy a Marson végzett első ökoszisztéma-kísérleteknek. A kutatók remélik, a mohák segítségével új távlatokat nyithatnak a Földön kívüli élet feltételeinek megteremtésében.
