A sarkkutatás végső játszmája
1910-ben indult a gigászi verseny: Amundsen és Scott elhatározták, hogy elsőként érik el a Déli-sarkot. Scott korábban, 1902-ben már próbálkozott, de kénytelen volt visszafordulni. Legénysége nagyrészt Ernest Shackleton Nimrod-expedíciójáról érkezett, Cardiffból hajóztak el.
Amundsen eredetileg az Északi-sarkot tűzte ki célul, de amikor két amerikai, Frederick Cook és Robert Peary is bejelentette hódítását, gyorsan módosította tervét. 1910 júniusában, a Fram nevű híres hajójával vágott neki az útnak, titkokkal övezett stratégiával. A legénység többsége csak Madeirán tudta meg az igazi célt. Amundsen innen üzent riválisának, Scottnak: “A Fram az Antarktisz felé tart.”
Döntő különbségek és a győzelem ára
1911 elején Scott a McMurdo-öbölben, Amundsen pedig a Whales-öbölben építette ki bázisát, utóbbi így 100 kilométerrel közelebb került a Déli-sarkhoz. Rövid felfedező túra után Amundsen csapata — Olav Bjaaland, Oscar Wisting, Helmer Hanssen és Sverre Hassel — október 21-én indult el négy szánnal és 52 kutyával.
December 14-én, délután háromkor Amundsen megálljt parancsolt: úgy hitték, elérték a Déli-sarkot. Sátrat állítottak, kitűzték a norvég zászlót, ezzel beírták nevüket a történelembe.
Scott csak 35 nap múlva ért oda, ahol Amundsen sátra és zászlója fogadta. A visszaúton az angol csapat éhhalál, kiszáradás és a dermesztő hideg áldozata lett: mindannyian meghaltak, testüket 1912 novemberében találták meg, alig 17 kilométerre a következő élelmiszerkészlettől.
A siker titkai: kegyetlenség és praktikum
Másként fogalmazva: miért sikerült Amundsennek, ahol Scott elbukott? A norvég rövidebb, az Axel-gleccseren át vezető útvonalat választott. Embereit a grönlandi inuitok prémjeibe öltöztette, míg Scott csapata gyapjúban fagyoskodott. Olyan könnyűre faragták a szánokat, amennyire csak lehetett, és a készleteket is úgy helyezték ki, hogy minimális ideig legyenek kitéve a zord időnek.
Ez azonban nem az egész történet: Amundsen előre eltervezte, hogy szükség esetén levágja és elfogyasztja a szánhúzó kutyákat, így mindig jutott friss hús, ami a skorbut ellen védő C-vitamint is tartalmazott — szemben Scott szerényebb tartalékaival.
Tragédia és utóélet
Korábban Scott kudarcát gyakran ügyetlenségnek tartották, de újabb kutatások szerint extrém viharok és belső problémák is vezethettek a végzethez. Edward Evans például valószínűleg több élelmet fogyasztott el a kelleténél, így másoknak kevesebb jutott, és parancsokat sem adott át időben. Mindez végzetessé vált.
Shackleton néhány évvel később az Endurance-expedíción szintén kudarcot vallott, amikor hajója elsüllyedt — mégis mindenki életben maradt, és végül 1916 augusztusában kimentették a csapatot.
Ma már kutatóállomás (Amundsen–Scott South Pole Station) és látványos zászló jelzi, hová vezetett az emberi elszántság — gyakran emberfeletti áldozatok árán.
