Nem szeretnénk kitérni a szerelem, a villámlás, vagy a háború isteneire, ilyene bárkiknek lehet, nézzünk valami eredetibbet. Itt van kezdetnek Prema. Prema egy archaikus, kevésbé ismert istennő, akit a “nyomás” vagy “erőltetés” fogalmával kapcsoltak össze, és aki szimbolizálhatta a nyers, erőteljes szexuális vágyat. A neve a latin primo vagy primere szóból ered, ami “nyomni” vagy “ránehezedni” jelentéssel bír. Így Prema az ösztönös, kontrollálhatatlan szexuális késztetések megtestesítője, amelyek a vágyak alapvető, állatias oldalát képviselik, szemben a Vénusz által megjelenített romantikus és idealizált szerelemmel. Nem rossz.
Cloacina – A római csatornarendszer és a “szépség és mocsok” istennője, aki az ókori Róma szennyvizeit felügyelte. Csatorna-istennő.
Devera – Bár istennőként sokszor csak a seprűkkel társítják, valójában a bábák és szülő nők védelmezője is volt. Seprűje nemcsak a szentélyek tisztítására szolgált, hanem a rossz szellemek “kiseprésére” is.
Febris – A láz istennője, aki egyaránt képes lázat hozni és gyógyítani, egyaránt jóságos és kegyetlen. Ő is jól példázza a római istenek kettősségét: betegség és gyógyulás egy személyben.
Mellona – A méz és a méhek védelmező istennője, aki az édes és hasznos mézet biztosította a rómaiak számára. Hála neki, az ókorban sem maradtak édes csemege nélkül!
Horae – Az óra istennői, akik a nap különböző óráit testesítették meg, és gondoskodtak az idő megfelelő előrehaladásáról. Anatolia a napfelkelte, Mesembria a dél, Dysis pedig a naplemente istennője volt – az idő szinte minden mozzanatát lefedték. A görög eredetik ez esetben meg érdekesebbek:
- Auge, első fény
- Anatole vagy Anatolia, napkelte
- Mousika vagy Musica, a reggeli zene és tanulás órája
- Gymnastika, Gymnastica vagy Gymnasia, a reggeli gimnasztika/testmozgás órája
- Nymph, a reggeli tisztálkodás (fürdés, mosakodás) órája
- Mesembria, dél
- Sponde, ebéd utáni áldozati ital
- Elete, ima, a délutáni munkaórák elsője
- Akte, Acte vagy Cypris, étkezés és élvezet, a délutáni munkaórák másodikja
- Hesperis, este
- Dysis, napnyugta
- Arktos, éjszakai égbolt, csillagképek
Robigus – A gabona gombás fertőzéseinek(!) istene, akihez minden évben imádkoztak, hogy megóvja a termést. Az “imádkozás” alatt a korabeli rómaiaknál jobbára áldozatbemutatást kell érteni, az áldozatok között néhány szerencsétlen kutya és birka is szerepelt.
Priapus – Priapus a római mitológiában a zöldségeskertek, termékenység és falusi jólét istene volt, aki erőteljes fallikus szimbólumairól volt ismert. Nagyfarkú gnómként fordíthatnánk mai nyelvre… és tőle már csak egy ugrásnyira volt Mutunus Tutunus, aki egészen konkrétan a pénisz istene volt a római mitológiában. Külső megjelenésben is.
Koalemos a butaság és az ostobaság istene volt. Koalemos szerepe inkább egyfajta szatirikus figuraként szolgált, akire a rómaiak hivatkozhattak, ha valakit az ostobaság megtestesítőjének tartottak.
Végezetül egy igazi csemege: Cardea neve a latin cardo szóból származik, amely “ajtópántot” vagy “zsanért” jelent. Cardea a római mitológiában a háztartás, az ajtók és a zsanérok védelmező istennője volt…
