A Legfárasztóbb Római Istenségek: Hétköznapi És Abszurd Védelmezők Panteonja

Featured Image
A római panteon rendkívül gazdag és sokrétű volt, számtalan istennel és istennővel, akik az élet különféle aspektusait képviselték. A legfőbb istenségek között körülbelül tizenkettőt tartottak számon, őket az "Dii Consentes" néven ismerték, és az istenek tanácsának tagjai voltak. A rómaiak nem elég, hogy saját kiapadhatatlan fantáziájukkal kreáltak halhatatlanokat, előszeretettel vették át más kultúrák isteneit, különösen a görög mitológiából, és beépítették őket saját hitvilágukba, így egy-egy fogalomnak több istensége is lehetett. Ha figyelembe vesszük a nagyobb és kisebb istenségeket, valamint a helyi isteneket és szellemeket, akkor a római panteon valójában több száz, sőt akár ezer különböző istenből állt. És ezek aztán befolyással bírtak az élet minden területére, az egészen hétköznapi tevékenységektől a legmeglepőbbekig.

Nem szeretnénk kitérni a szerelem, a villámlás, vagy a háború isteneire, ilyene bárkiknek lehet, nézzünk valami eredetibbet. Itt van kezdetnek Prema. Prema egy archaikus, kevésbé ismert istennő, akit a “nyomás” vagy “erőltetés” fogalmával kapcsoltak össze, és aki szimbolizálhatta a nyers, erőteljes szexuális vágyat. A neve a latin primo vagy primere szóból ered, ami “nyomni” vagy “ránehezedni” jelentéssel bír. Így Prema az ösztönös, kontrollálhatatlan szexuális késztetések megtestesítője, amelyek a vágyak alapvető, állatias oldalát képviselik, szemben a Vénusz által megjelenített romantikus és idealizált szerelemmel. Nem rossz.

Cloacina – A római csatornarendszer és a “szépség és mocsok” istennője, aki az ókori Róma szennyvizeit felügyelte. Csatorna-istennő.

Devera – Bár istennőként sokszor csak a seprűkkel társítják, valójában a bábák és szülő nők védelmezője is volt. Seprűje nemcsak a szentélyek tisztítására szolgált, hanem a rossz szellemek “kiseprésére” is.

Febris – A láz istennője, aki egyaránt képes lázat hozni és gyógyítani, egyaránt jóságos és kegyetlen. Ő is jól példázza a római istenek kettősségét: betegség és gyógyulás egy személyben.

Mellona – A méz és a méhek védelmező istennője, aki az édes és hasznos mézet biztosította a rómaiak számára. Hála neki, az ókorban sem maradtak édes csemege nélkül!

Horae – Az óra istennői, akik a nap különböző óráit testesítették meg, és gondoskodtak az idő megfelelő előrehaladásáról. Anatolia a napfelkelte, Mesembria a dél, Dysis pedig a naplemente istennője volt – az idő szinte minden mozzanatát lefedték. A görög eredetik ez esetben meg érdekesebbek:

  • Auge, első fény
  • Anatole vagy Anatolia, napkelte
  • Mousika vagy Musica, a reggeli zene és tanulás órája
  • Gymnastika, Gymnastica vagy Gymnasia, a reggeli gimnasztika/testmozgás órája
  • Nymph, a reggeli tisztálkodás (fürdés, mosakodás) órája
  • Mesembria, dél
  • Sponde, ebéd utáni áldozati ital
  • Elete, ima, a délutáni munkaórák elsője
  • Akte, Acte vagy Cypris, étkezés és élvezet, a délutáni munkaórák másodikja
  • Hesperis, este
  • Dysis, napnyugta
  • Arktos, éjszakai égbolt, csillagképek

Robigus – A gabona gombás fertőzéseinek(!) istene, akihez minden évben imádkoztak, hogy megóvja a termést. Az “imádkozás” alatt a korabeli rómaiaknál jobbára áldozatbemutatást kell érteni, az áldozatok között néhány szerencsétlen kutya és birka is szerepelt.

Priapus – Priapus a római mitológiában a zöldségeskertek, termékenység és falusi jólét istene volt, aki erőteljes fallikus szimbólumairól volt ismert. Nagyfarkú gnómként fordíthatnánk mai nyelvre… és tőle már csak egy ugrásnyira volt Mutunus Tutunus, aki egészen konkrétan a pénisz istene volt a római mitológiában. Külső megjelenésben is.

Koalemos a butaság és az ostobaság istene volt. Koalemos szerepe inkább egyfajta szatirikus figuraként szolgált, akire a rómaiak hivatkozhattak, ha valakit az ostobaság megtestesítőjének tartottak.

Végezetül egy igazi csemege: Cardea neve a latin cardo szóból származik, amely “ajtópántot” vagy “zsanért” jelent. Cardea a római mitológiában a háztartás, az ajtók és a zsanérok védelmező istennője volt…