Ősi szerelmi történet a gének között
A kutatók 128 különböző növény genomját elemezték, hogy feltárják a krumpli családfáját. Az eredmények szerint a Petota néven ismert krumplifélék rokonságában a genetikai anyag fele-fele arányban származik a paradicsomtól (beleértve a mai saláták elengedhetetlen Solanum lycopersicum fajtáját is) és az Etuberosum vonalától. Ugyanakkor egyik ős sem rendelkezett gumóval, és a hibridizáció óta sem jelent meg ismét ez a tulajdonság egyik ágon sem – vagyis a gumó kizárólag közös leszármazottjukban alakult ki.
Az evolúció szempontjából azért volt jelentős ez a kereszteződés, mert olyan új génkombinációkat hozott létre, amelyek lehetővé tették a krumpli számára, hogy gumót fejlesszen ki. A SP6A nevű gén például eredetileg a paradicsom ősi változatából származik, de a krumpliban módosult, és meghatározza, mikor fejlődik gumó. Ugyanakkor az IT1 gén az Etuberosumtól ered, és közvetlenül részt vesz a gumó kialakításában.
A gumóval meghódították a világot
A gumó kifejlődése tehát igazi evolúciós előnyt jelentett: lehetővé tette, hogy ezek a növények átteleljenek, túléljék a szárazságot és a hideget, különösen, amikor az Andok gyors emelkedése új, szélsőséges klímájú területeket hozott létre Dél-Amerikában. A krumpli ennek köszönhetően meghódította az újonnan kialakuló hideg, száraz hegyi lejtőket, miközben hamarosan elkülönült korábbi rokonaitól, és egy teljesen új növénytörzs, a Petota alakult ki.
Mindez a természet egy szerencsés evolúciós kísérlete volt, amelynek eredményeként ma több mint száz vadon élő krumplifaj, valamint az általunk fogyasztott közönséges burgonya (Solanum tuberosum) létezik – s ez az oka annak, hogy a világ egyik legfontosabb alapélelmiszerévé válhatott.
