Mi az a kontextusváltás?
A kontextusváltás (más néven feladatváltás) az a cselekedet, amikor egy feladatról (vagy kontextusról) egy másikra ugrunk, majd vissza, gyakran rövid idő alatt. Ez azt jelentheti, hogy éppen ügyféltartalmat írsz, majd félbeszakítod a munkát, hogy megválaszolj egy új e-mailt, ami beérkezett a postaládádba. Vagy éppen egy videót szerkesztesz, amikor telefonhívást kapsz egy baráttól, a párodtól vagy a főnöködtől, és félbeszakítod a munkát, hogy fogadd a hívást. A monotaskingról szóló cikkemben a következőket jegyeztem meg a kontextusváltás költségeiről: A kontextusváltás lényegében káros – minden alkalommal, amikor munkánk és egy online cikk olvasása, vagy egy online cikk olvasása és a telefonon böngészés között váltunk, tranzakciós költséget élünk meg, ami elvonja az energiánkat és lelassít. Ez a tranzakciós költség idővel összeadódik, ahogy az alábbi diagram is mutatja: Hogyan tudod megakadályozni, hogy a kontextusváltás szabotálja a termelékenységedet, és hogyan kerülheted el teljesen?
Hogyan kerüljük el a kontextusváltást?
Így kerülheted el a kontextusváltást három egyszerű lépésben:
Időbeosztás
Bár az időbeosztás nem teszi lehetővé a kontextusváltást, mégis segít tudatosítani, hogy mennyi időt szánsz egy adott feladatra adott napon vagy héten, és ezzel növeli a tétet, ha elkezdesz váltani a munkáid között. Korábban már írtam arról, hogy a teendőlista vezetése és annak követése a legfontosabb lépés a teljes fókusz és termelékenység növelése érdekében. Az időbeosztás során, ideális esetben, állíts fel egy laza tervet a következő hétre, majd pontosabb időbeosztást írj meg az előző este. Bár ösztönözlek arra, hogy ez a lista inspiráló legyen és tükrözze a teljes munkanapodat, ne terheld túl magad annyira, hogy bénultan érezd magad, és végül semmit se csinálj. Javaslom, hogy a listád körülbelül öt-hat tételből álljon, de ne feledd, hogy még egy nagyobb feladat sem túl kevés a teendők listáján.
Zavarok csökkentése
Ez magától értetődik, de az egyik fő módja annak, hogy elkerüld a kontextusváltást, a fizikai és digitális zavaró tényezők csökkentése. A pavlovi kondicionálás a viselkedéspszichológia egy formája, amelyben egy állat vagy ember kondicionálható, hogy egy bizonyos módon reagáljon egy ingerre, amelyet nem kondicionált volna. Ennek digitális életünkben megjelenő példája az, ahogy azonnal a telefonunkért nyúlunk, amikor új értesítés érkezik. Ezt kondicionálták ránk, hogy reagáljunk az értesítések hangjára és a kis piros körre, amely azt hirdeti, hogy van itt valami új és izgalmas. Ez a kondicionálás rémálom, amikor a kontextusváltásról van szó – minden alkalommal, amikor reagálunk egy új értesítésre a telefonon, vagy egy új e-mail érkezik a postaládánkba, vagy bármilyen új és fényes tárgy, ami megjelenik, megtapasztaljuk a kontextusváltás költségét, és mint korábban említettem, átlagosan több mint 25 percet vehet igénybe, hogy teljesen visszatérjünk a feladathoz. A jó hír az, hogy lehetőségünk van csökkenteni ezeket a digitális zavaró tényezőket. Kikapcsolhatod a legzavaróbb alkalmazásaid értesítéseit a telefonod „Beállítások” menüjében, vagy bekapcsolhatod a repülőgép üzemmódot, így teljesen elérhetetlenné válsz. Ha hajlamos vagy egész nap nyitva tartani a munka vagy személyes e-mailjeidet a böngésző egy fülén, zárd be őket, és csak a nap meghatározott időszakaiban nyisd meg újra.
Fogadd el a monotaskingot
Semmi sem könnyíti meg jobban a kontextusváltás elkerülését, mint a monotasking befogadása. Bár hosszú éveken keresztül a munkaköri leírások állandó eleme volt, kiderült, hogy a “multitasking” képessége kevésbé szól arról, hogy egyszerre két vagy több feladatot tudunk elvégezni, és inkább egy haszontalan gyakorlat, ahol különböző feladatok között váltogatunk anélkül, hogy bármelyikre is teljes figyelmet fordítanánk. A monotasking (azaz az egyszeri feladatvégzés) ezzel ellentétben az a cselekedet, amely során egyszerre csak egy feladatot végzünk, ahelyett hogy több feladatot próbálnánk egyszerre elvégezni. Amikor monotaskingot végzünk, a kontextusváltást kiiktatjuk az egyenletből. Egy professzionális környezetben a munkánk és magánéletünk során gyakran több feladattal zsonglőrködünk egyidejűleg, ezáltal sok “tranzakciós költséget” generálva a nap folyamán, ahogy a figyelmünket egyik feladatról a másikra váltjuk. Ha azonban a multitasking helyett a monotaskingot választjuk, ezek a költségek eltűnnek, és zavartalan időt kapunk, hogy a jelenlegi feladatra koncentráljunk. A következő héten próbáld meg kiképezni magad arra, hogy kerüld el a kontextusváltást az időbeosztás, a zavaró tényezők csökkentése és a monotasking elfogadása révén.
