A kóbor macskák titkai hozhatják vissza a walesi vadmacskákat

A Walesben élő elvadult és kóbor macskák rejtett életét vizsgáló új kutatás izgalmas lehetőségeket villant fel a kihalt európai vadmacska visszatelepítésére. Az Aberystwyth Egyetem, a Queen’s University Belfast és a Vincent Wildlife Trust tudósai arra keresnek választ, hogy ezek a rejtőzködő macskák milyen szerepet játszanak az állatok és emberek közötti betegségek terjesztésében, illetve miként befolyásolhatják egy lehetséges vadmacska-program sikerét.

Macskakolóniák rejtélyes világa

Senki sem tudja pontosan, hány kóbor és elvadult macska él az Egyesült Királyságban. Ezek a cicák általában az emberi jelenlétet elkerülve, lazán szerveződve csoportosulnak a vidéki környezetben, ahol élelemet vagy menedéket találnak: például tanyákon, gazdaságokban, elhagyatott ipari telepeken. A macskák úgynevezett rezervoárként is működhetnek, vagyis veszélyes betegségek hordozói lehetnek, amelyeket állatról emberre is terjeszthetnek. Ez különösen problémás a vidéken, ahol nehezebb a felderítés és a kezelés.

Miért fontos a vizsgálat?

A kutatók kameracsapdákat, genetikai vizsgálatokat és egyéb módszereket alkalmaznak, hogy felmérjék a kolóniák méretét, a macskák viselkedését, mozgásterét és azt, milyen kórokozókat hordozhatnak. Székletmintákat is elemeznek, hogy kiderítsék, mivel táplálkoznak, és milyen betegségek lehetnek jelen. Az Aberystwyth Egyetem korszerű laboratóriumában (VetHub1) többek között vírusokat, baktériumokat, parazitákat keresnek.

Kulcs a vadmacskák visszatelepedéséhez

A projekt arra is kíváncsi, hogyan befolyásolja a betegségek terjedését a népsűrűség, a mezőgazdasági használat vagy a növénytakaró. A kutatás segít megérteni, mennyire kapcsolódnak egymáshoz a helyi macskapopulációk, mennyire gyakori a beltenyészet, és milyen messzire vándorolnak el. Ezek az adatok létfontosságúak lesznek ahhoz, hogy Walesben sikeresen megvalósulhasson a vadmacskák visszatelepítése, miközben a háziállatok, a gazdák és a vadvilág harmóniában élhessenek egymással.

2025, adrienne, phys.org alapján

Share on Social Media