A jelenlegi klímamodellek félrevezethetnek
Bár a klímaváltozás emberi jóllétre gyakorolt hatásáról egyre több tudományos adat születik, a döntéshozók által használt legfontosabb éghajlati modellek szinte teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket a tényezőket. A kormányok és nemzetközi szervezetek által használt szimulációk – például az ENSZ klímatestületének vagy a Nemzetközi Energiaügynökség modelljei – főleg gazdasági és kibocsátási szcenáriókban gondolkodnak, de nem tükrözik, hogy a jólléti szempontok milyen mértékben javulhatnak a klímavédelmi intézkedések hatására.
Noha már léteznek olyan új modellek, amelyek beépítik a jólléti hatásokat, ezek egyelőre nem gyakorolnak érdemi hatást a klímapolitikára. Az ebből fakadó űr pedig nagyon is számít: ha a modellek nem jelenítik meg az éghajlatvédelem komplex hasznait, akkor a döntéshozók alulértékelik a cselekvés igazi jelentőségét.
Az emberi jóllétre gyakorolt hatások már mérhetőek
A klímaváltozás következményei már most számszerűsíthetők. Évente mintegy 550 ezer ember hal meg a túlzott hőség miatt, ami 63 százalékos növekedést jelent az 1990-es évekhez képest. A szélsőséges hőhullámok túlnyomó többsége ma már a klímaváltozás nélkül nem fordulna elő.
2023-ban az extrém hőmérséklet miatt mintegy 640 milliárd munkaóra veszett el világszerte az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az építőipar – ez több mint 1 billió dollár, azaz körülbelül 760 000 000 000 000 forint kiesett jövedelmet jelent. A meleg és a szárazság az élelmiszerrendszereket ugyancsak fenyegeti: 2 Celsius-fokos globális felmelegedés esetén húsz éven belül akár 500 millióval nőhet az élelmiszerbizonytalanságtól szenvedők száma. 3,6 Celsius-fokos emelkedésnél ez a szám elérheti az 1,1 milliárdot, a tengerszint-emelkedés és a terméshozamok romlásának figyelembevétele nélkül.
Hőhalál, elveszett munkaórák, növekvő élelmezési problémák – ezek mind szinte teljesen hiányoznak a jelenlegi klímapolitikai modellekből.
Miért hiányzik továbbra is a jóllét?
Statisztikai adatok bőséggel állnak rendelkezésre arról, hogy mennyiben károsítja az éghajlatváltozás a mentális egészséget, a termelékenységet, a rekreációt, a társadalmi békét, az emberi biztonságot vagy akár a biodiverzitást. Egyúttal ismert a hőség és a depresszió, az öngyilkosság, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolata is.
Noha a tudomány sok összefüggést feltárt, a modellezéshez szükséges, konzisztensen számszerűsíthető adatok még hiányoznak többek közt az oktatás, a szubjektív jóllét vagy a társadalmi tőke terén, ezért ezek az összefüggések egyelőre kimaradnak a klímamodellekből.
Az egyenlőtlenség és igazságosság problémája
Az éghajlatváltozás hatásai soha nem oszlanak el egyenlően. A gyermekek, idősek, rosszabb anyagi helyzetűek, valamint azok, akik kint dolgoznak vagy veszélyes helyeken élnek, jóval nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Akik a legkevesebbet járultak hozzá a klímaváltozáshoz, gyakran a legsúlyosabb következményeket szenvedik el – főleg olyan térségekben, ahol kevés az alkalmazkodási lehetőség. Az igazságossági szempontokat azonban szinte egyetlen klímamodell sem tartalmazza.
Összességében elmondható, hogy a klímaváltozás nem pusztán a kibocsátásról és a hőmérsékletről szól: kihat az emberek mindennapjaira, egészségére, munkájára, táplálkozására és érzéseire. A modelleknek minden eddiginél jobban a középpontba kell helyezniük az emberi jóllét mérését, mert az éghajlatvédelembe fektetni nem csupán ökológiai, hanem a globális egészség, biztonság és méltányosság érdekében is történik.
