Ambiciózus tervek, óriási hiányosságokkal
Egészen pontosan a NASA 73 holdraszállással számol a következő években – ezek közül az első 21 már a következő három évben megvalósulna, főként robotokkal és automatikus űreszközökkel. A fő hadművelet neve Ignition (Gyújtás), amelyre 20 milliárd dollárt (hozzávetőleg 7 300 milliárd forintot) különítettek el. Az első emberes holdraszállást 2028-ra tervezik, emellett ugyanebben az évben a Marsra is elindítanának egy nukleáris meghajtású Freedom nevű űrhajót.
A múlt heti Artemis II űrhajósai ugyan már demonstrálták, hogy a NASA képes embert a Holdhoz juttatni, de a részletes útmutatóban jól látszanak az ügynökség jelenlegi gyenge pontjai. Ilyen például a leszállórendszerek fejletlensége, a lakhatási technológiák vagy az energiaellátás kiforratlansága – gyakorlatilag minden olyan dolog, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy emberek hosszabb távon a Holdon élhessenek és dolgozhassanak.
A NASA vezetője nem is tagadja az akadályokat: szerinte az ügynökség akkor a legerősebb, amikor elképesztően nehéz feladatokra vállalkozik. A terv egyszerű: sok eszközzel fognak leszállni, az sem baj, ha egy részük tönkremegy – ebből is tanulnak majd.
Új űrverseny, eltolódó hangsúlyok
Az amerikai űrstratégiában hatalmas átrendeződés indult el. A NASA, hiába juttatott már több mint fél évszázada embereket a Holdra az Apollo-program keretében, azóta nem tértek vissza. Az Artemis-program a folyamatos költségtúllépések (eddig több mint 36 ezer milliárd forintba került) és csúszások miatt elmaradt az eredetileg 2024-re tervezett holdraszállás.
Jelenleg a hosszú távú terv a Holdon való folyamatos emberi jelenlét biztosítása. Ráadásul a NASA leállította a Gateway holdűrállomás projektjét, hogy minden erőforrást a felszíni jelenlét kialakítására fordíthasson. Ehhez az Ignition terv keretében a legkorábbi időpontra (2028) kitűztek egy emberes leszállást, és folyamatosan bővítik az automatizált indítások és leszállások számát.
A közelmúltban a Fehér Ház is napirendre tűzte a nukleáris energia Holdon való alkalmazását: 2030-ra olyan, közepes méretű hasadóreaktort kell fejleszteniük, amely a felszínen is működőképes.
Az űrversenyből persze Kína sem marad ki. Ők 2030-ra tervezik saját űrhajósaik holdraszállását, ráadásul mindkét ország a hidrogénben gazdag déli pólus térségének ugyanazon pontjait nézte ki.
A holdbázis-építés fázisai
A NASA három ütemre osztotta a 73 holdraszállást. Az első szakaszban (2029-ig) 25 indítást és 21 leszállást terveznek, hogy megbízhatóan elérjék a felszínt. A második ütem (2029–2032) 27 indítással és 24 leszállással már a bázisinfrastruktúra kiépítéséről és az első rendszeres emberes missziókról szól. A harmadik szakasz (2032-től) 29 indítást és 28 leszállást tartalmaz, itt a teherszállítás és a folyamatos emberi jelenlét válik elérhetővé.
A Hold déli pólusán bázist építeni merőben más nehézségekkel jár, mint az eddigi egyenlítői területeken: a Nap alacsonyan jár, ami hosszú, sötét, fagyos időszakokat okoz, és különösen megnehezíti a napelemekkel történő energiatermelést. Az energiaellátáshoz ezért a NASA vagy a napelemek fejlesztését, vagy a nukleáris energia bevezetését tervezi. Ehhez pontos ismeretekre van szükség az extrém holdpor és a napfényviszonyok hatásairól is.
Technológiai és emberi kihívások
A gyakori leszállásokhoz teljesen új, precíziós leszállórendszerek, veszélyelkerülő automatika és olyan technológiák kellenek, amelyek a jelenlegieknél nagyságrendekkel fejlettebbek. Ezeket a „technológiai hiányosságokat” a NASA külön kategóriába sorolja – olyan területek, ahol még új találmányokra van szükség.
A hivatalos dokumentumban alig esik szó az emberi test hosszú távú, holdi tartózkodás közbeni reakcióiról: mi történik a sugárzással, a porral, a szűk térrel; hogyan biztosítják az ellátást, a mozgást és a tápanyagokat.
Mindemellett a NASA már a Mars-missziókat is szem előtt tartja: a most fejlesztett rendszereket egyszer majd a vörös bolygón is alkalmazni szeretnék. A holdi nukleáris erőművek és az űrhajósok egészségi adatainak rögzítése mind ezt a célt szolgálják.
Költségek, kockázatok, kilátások
Dacára a nagyívű terveknek, az űrügynökség helyzete korántsem rózsás: két nappal az Artemis II sikeres kilövése után a Fehér Ház 12 százalékos költségvetési elvonást jelentett be, ami 5,6 milliárd dollárt (kb. 2 050 milliárd forintot) von el a NASA-tól.
Ráadásul minden egyes Space Launch System rakéta indítása 2,2 milliárd dollárt (kb. 805 milliárd forintot) emészt fel.
A következő évek eldöntik majd, valóra válhat-e a nagy holdi álom, vagy elnyelik a programot az egyre növekvő költségek és technikai akadályok.
