
Csillagok születése és a nehéz elemek rejtélye
A csillagok energiáját a magfúzió biztosítja: főként a hidrogént és a héliumot alakítják át nehezebb elemekké – például szénné, oxigénné, illetve vassá. A legtöbb nehézfém, például a cink, réz vagy urán, szupernóva-robbanások során keletkezik, majd beépül az új csillagokba. Ugyanakkor nem minden csillag egyforma: néhányuk szinte semennyi nehéz elemet, úgynevezett „fémességet” tartalmaz, ami azt jelzi, hogy ezek közelebb állnak az univerzum első csillagaihoz, amelyek szinte kizárólag hidrogénből és héliumból álltak.
J0715-7334: az extrém vörös óriás
A kutatók a MINESweeper program segítségével, a Gaia űrtávcső adatait elemezve fedezték fel az SDSS J0715-7334 nevű csillagot, amelynek fémessége minden eddig ismert csillagnál alacsonyabb. Ez a vörös óriás mintegy 30-szor nagyobb tömegű, mint a Nap. Fényének spektrális elemzése alapján több mint tízszer kevesebb vasat tartalmaz, mint a korábban ismert „vasban legszegényebb” csillag. Az új rekorderek közé kerülve a J0715-7334 szinte kétszer olyan „érintetlen”, mint a korábbi csúcstartó.
A csillag mintegy 85 000 fényévre található a Földtől, a Tejútrendszer úgynevezett halójában. Mozgása arra utal, hogy eredetileg a Nagy Magellán-felhőből – egy kísérő törpegalaxisból – származik, majd egyszerűen „belehullott” a Tejútrendszerbe.
Mi teszi annyira különlegessé?
A J0715-7334 nemcsak vasban, hanem szénben is rendkívül szegény, ami igen ritka, hiszen a legtöbb vasban szegény csillag meglehetősen sok szenet tartalmaz, emiatt összességében magasabb a fémességük. Ennek köszönhetően a J0715-7334 pontosan azt a vonalat követi vissza, amely az első generációs csillagokig vezet, így közvetlen utóda lehet azoknak az égitesteknek, amelyek a Nagy Bumm után képződő hidrogénből születtek.
A kutatók szerint az ilyen extrém fémhiányos csillagok létrejötte csak kozmikus por jelenlétében lehetséges, mivel ezek az apró részecskék extra hűtést biztosítanak a gázfelhőkben, lehetővé téve a csillagképződést ott is, ahol elvileg nem történhetne meg. A felfedezés új reményt ad a csillagkeletkezés korai szakaszainak feltárásához – alaposan átírva ezzel az ősrobbanás utáni univerzum történetét.