Kidolgozatlan játékvilág, üres ígéretek
A történet főhőse Violet, aki egy rideg, fémborítású létesítményben ébred amnéziával – ahogy azt számtalan gyenge videojátékban megszoktuk. Az emberiség a 25. században új bolygót keres magának, miután a Föld a Kataklizma miatt lakhatatlanná vált. A túlélés záloga a TRAPPIST-1e nevű bolygón létrehozott Aion kolónia, ahol főként termékeny nők próbálják újraindítani az emberi civilizációt. Violet, a titokzatos múltú főszereplő, ennek a közösségnek a tagja – de hogy mi teszi épp őt különlegessé, az csak a játék utolsó perceiben derül ki, minden előzmény vagy katarzis nélkül.
Lényeges szempont, hogy a sztori a műfaj kliséire épít, de valós tartalom helyett csak fárasztó expozíciót, monotóniát és kóválygást nyújt. Hiába próbálják ellensúlyozni az ingerszegény teret ijesztőnek szánt bibliai utalásokkal és túltolt szexualitással, mindez üres marad, valódi drámai súly vagy mondanivaló nélkül. Az MI háttérsztorija sem hoz újat: minden kommunikációs eszköz kizárólag unalmas, túlírtnak ható leveleket tartalmaz; semmi sincs, ami valóban élővé, lélegzővé tenné ezt a környezetet.
Dinoszauruszok és akció? Csakis kompromisszumokkal
Az első óra után kiderül: a Code Violet a címkén kívül csak nyomokban tartalmaz dinót meg izgalmat. Szinte végig ugyanazokkal az ugyanolyan mozgású, bugos dinoszauruszokkal találkozunk; néhány velociraptor, dilophosaurus és csekély változatosságot nyújtó kompsognathusok. A látvány terén akadnak néha érdekes árnyékok az Unreal Engine 5-nek hála, de ettől még minden élőlény, minden helyszín rettenetesen steril, sosem érezzük azt, hogy valós veszély fenyegetne. Nincsenek dörzsölt szörnyvadász pillanatok, ahogy azt mondjuk a Jurassic Park (Jurassic Park) vagy a Dino Krízis (Dino Crisis) legendái ígérnék – csak idegesítő, ismétlődő mobok, amelyek vagy kiszámíthatóan támadnak, vagy épp beakadnak egy-egy bugba.
Az összecsapások jórészt a lövöldözésre korlátozódnak, a fegyverek érzete kiábrándító: a pisztoly lényegében haszontalan, a nagyobb tűzerő pedig röhejesen könnyűvé teszi a harcokat. Többnyire az történik, hogy a játékos berohan minden helyiségbe, mindent szétlő, majd lépked tovább, útközben számtalan töltényt, egészségcsomagot szedve fel, amitől teljesen értelmét veszti a túlélőhorror hangulata.
Interakció, zene és az illúzió vége
A későbbiekben egyre nyilvánvalóbb, hogy a készítők csupán egy tech-demóból próbáltak videojátékot fabrikálni. A PlayStation 5-re optimalizált 3D audió a gyakorlatban zavaros, rétegezett háttérzajt ad, amelyben elveszik minden értelmes stratégiai hangjelzés. A hangdizájn nem több a robotikus, véletlenszerűen felerősített dínómorgásnál és torzított fémhangoknál – sehol sincs atmoszférateremtés, nincs akár csak egy csipetnyi valódi feszültség sem. Minden karakter ugyanabban az unalmas stílusban szólal meg vagy ír, és Violet látszólag nem is reflektál semmire – nem beszél, nem gondolkodik, nem fejlődik.
A narratíva széttartó és érdektelen; a játék 90 százalékában semmi sem történik, majd 10 perc alatt zúdul a játékos nyakába minden információ, de mindegyik súlytalanul hullik a földre. Nincsenek valódi konfliktusok, kapcsolatok, átélhető pillanatok vagy tétek – csupán egy újabb videójáték-baba díszeleg a készítők kedvéért. A végső jelenetben Violet útja elvileg még csak most kezdődne, de a TeamKill Media honlapján semmi nem utal rá, hogy valaha is folytatás készülne.
Kudarc minden szinten
A Code Violet csupán egy újabb, feleslegesen túlárazott (jelenleg kb. 17 ezer forint) tech-kísérlet, amely minden fronton elbukik. Nincsenek izgalmas dínók, nincs valóban interaktív, élő környezet, nincsenek drámai pillanatok vagy okos játékelemek, csak egy öncélú, nevetségesen szexualizált főszereplő és steril játéktér marad emlékül.
Lényeges szempont, hogy a játék nem csupán nem tartja be azt, amit előzetesen megígért, de még a legalapvetőbb műfaji elvárásokat sem képes teljesíteni. Ha egy csöppet is érdekelnek a valódi dinoszauruszok vagy a jó videojátékok, érdemes messzire elkerülni a Code Violetet – ez a dinoszauruszos MI-s lövöldözős játék inkább kár, mint öröm.
