A bónuszoknál tátong a legnagyobb szakadék
Nem elhanyagolható tényező, hogy az iparágak között is óriási eltérések tapasztalhatók a bónuszok és túlóradíjak tekintetében. Az ingatlanpiacon a férfiak évente átlagosan csaknem 11,4 millió forintnyi (34 618 AUD, kb. 8 millió HUF) extrát kapnak, míg a nők csupán 4,6 millió forintot (14 154 AUD, kb. 3,3 millió HUF), vagyis itt a különbség majdnem 6,8 millió forint évente. A pénzügyi szektorban is hasonló a helyzet: a nők bónusza alacsonyabb; a különbség több mint 6,7 millió forint (20 383 AUD). Az energiaszektorban szintén 5,5 millió forint a különbség.
Nem zárható ki, hogy amikor a bérszakadék csökken az alapfizetésben, a rugalmasabb, kevésbé szabályozott juttatások – mint a bónusz vagy a túlóra – továbbra is a férfiak felé billentik a mérleget.
“Kapzsi munkák” és merev szerepek
A fenti különbségek részben abból erednek, hogy több férfi vállal túlórát, amelyet magasabb órabérrel fizetnek. Ez azonban összefügg azzal, hogy míg a férfiak túlóráznak, addig a nőkre marad a házimunka és a gyereknevelés oroszlánrésze. Sok munkaadó elvárja a teljes körű rendelkezésre állást, hétvégi, hosszabb műszakokat, főleg a pénzügyi vagy építőipari területeken. Ezeket a munkaköröket „kapzsi munkáknak” nevezik, ahol a munkáltató a folyamatos jelenlétet jutalmazza extra juttatásokkal.
Nem meglepő tehát, hogy a párok gyakran kénytelenek megosztani a szerepeket: az egyik fél dolgozik többet, a másik pedig vállalja a családi teendőket. Így ezek a szereposztások konzerválják a nemi sztereotípiákat.
Férfiak: egyre többen veszik igénybe a szülői szabadságot
Pozitív elmozdulás is látszik: a legfrissebb adatok szerint növekszik azoknak a férfiaknak az aránya, akik élnek a fizetett szülői szabadsággal. 2024–25-ben már a férfiak vették igénybe a szülői szabadságok ötödét, ami 3 százalékpontos emelkedés az előző évhez képest. Ugyanakkor ez még mindig jócskán elmarad attól, hogy a férfiak országosan a munkavállalók mintegy felét adják.
Bizonyos, férfiak által dominált iparágakban – például a bányászatban – is csak minden második férfi veszi ki a szülői szabadságot, pedig arányaiban jóval többen dolgoznak ott férfiként.
Az építőiparban ugyan kiugróan, 12 százalékponttal nőtt a férfiak részvétele a szülői szabadságban, de a 39%-os arány még mindig messze van a férfi munkavállalók 79%-os részesedésétől. A posta- és szállítmányozási területen is csak a negyedük él ezzel a lehetőséggel, bár ők a dolgozók közel háromnegyedét teszik ki.
A minimumnál többet kell adni
A munkáltatók részéről is van még mozgástér: sok helyen csak a jogszabály által előírt minimumot biztosítják szülői szabadságként. Különösen az államigazgatásban, a vendéglátásban és a szállodaiparban igaz ez, ahol tízből három magáncég nyújt extra támogatást. Ezeket a juttatásokat leginkább a munkatársak megtartására és csábítására használják – ahol nagy a fluktuáció, ott kevésbé elterjedtek.
Az előrelépés kulcsa éppen az lehet, hogy az apák is egyre nagyobb részt vállalnak a családi feladatokból. Ez közelebb viheti a társadalmat ahhoz, hogy a szülőség, a gondoskodás mindenki számára egyformán elérhető legyen.
Az egyes iparági adatokat, bérszakadékokat és céges mutatókat már mindenki böngészheti, így átláthatóbbá válik, hol tart ma Ausztrália a nemek közötti egyenlőség felé vezető úton.
