A képzelet határai az emberszabásúaknál
Első pillantásra úgy tűnt, hogy csak legendák szólnak arról, hogy a főemlősök képesek a színlelésre. Néhány korábbi megfigyelés azt sejtette, hogy például a csimpánzok vagy orángutánok képesek lehetnek játék közben „mintha” helyzeteket teremteni – például egy talált levélpárnát tesznek a fejükre, vagy egy fényképen látható bogyót „megesznek”. Ámbár ezek a történetek nem bizonyították teljesen, hogy a főemlősök tudatosan vesznek részt képzeletbeli játékban: lehet, hogy egyszerűen a tárgyakat valósnak hitték.
Egyedi kísérlet: Kanzi és a láthatatlan ital
A döntő bizonyítékot Kanzi révén szerezték, aki több mint egy évtizeden át tanult „emberi” környezetben, és megértett angol utasításokat. A kísérlet során először valódi dzsússzal tanították meg neki, hogy találja meg, melyik áttetsző üvegben van az ital – hibátlanul teljesítette a 18 próbát. Ezután következett a valódi kihívás: két üres poharat raktak elé, majd az egyikbe úgy tettek, mintha dzsúszt öntenének, később pedig az egyikből „visszaöntötték” a dzsúszt a kancsóba, mindezt teljesen üres eszközökkel.
Kanzi feladata az volt, hogy mutasson rá, melyik pohárban van a „képzeletbeli” dzsúsz. A próbák 68 százalékában eltalálta a helyes poharat, vagyis Kanzi fejben nyomon követte az elképzelt folyadék útját – miközben nem kapott sem jutalmat, sem visszajelzést.
Valódi vagy képzeletbeli?
Felmerülhetett a gyanú, hogy Kanzi esetleg elhitte, valóban van ital az egyik pohárban, ezért a kutatók újabb, pontosító kísérletet végeztek. Ez alatt azt kell érteni, hogy az egyik pohárban tényleg volt dzsúsz, a másikban viszont nem – a kutatók ismét színlelt adagolást mutattak. Kanzi 77,8 százalékban a valódi italt választotta, tehát egyértelműen meg tudta különböztetni a valóságos és kitalált dzsúszt.
A szkeptikus kutatók továbbmentek: egy következő tesztben színlelt szőlőt „rejtettek” az asztalon lévő edények közé. Kanzi 68,9 százalékban eltalálta a képzeletbeli gyümölcs helyét is. Ez a rendszeres jó teljesítmény már aligha magyarázható véletlennel.
Milyen jelentősége van mindennek?
Bár csak egyetlen főemlőst sikerült ilyen részletesen vizsgálni, az eredmények alapján kijelenthető: a nagy emberszabásúak is képesek lehetnek olyan típusú színlelésre, amit eddig kizárólag az emberi agy sajátosságának gondoltak. Ez azt mutatja, hogy a képzelet, a „mintha” játék gyökerei legalább 6 millió évvel ezelőttre, az ember és a bonobó közös őseire nyúlnak vissza.
A kutatók hangsúlyozzák azt is, hogy ez a fajta színlelt játék eddig csak emberek által kezdeményezett helyzetekben jelent meg, és Kanzi nem javasolt saját képzeletbeli szituációkat. A következő lépés lesz, hogy más bonobókat és főemlősöket is hasonló módon teszteljenek – ha a korábbi megfigyelések helytállók, más majmoknál is felfedezhető lesz a „mintha” realitásérzék.
