Az évtizedes rejtély nyomában
A kutatók finom fényességváltozásokat mértek a Betelgeuse esetében, amelyek gyanússá tették, hogy itt valami több zajlik, mint hagyományos csillagaktivitás. Kiderült, hogy a társ a Betelgeuse hatalmas külső rétegein halad át, sűrű anyagcsóvát húzva maga után, hasonlóan ahhoz a csóvához, amelyet egy hajó húz a vízben. Ez magyarázatot ad arra is, miért változik a Betelgeuse fényessége kiszámíthatatlanul, időnként hirtelen, például a 2020-as hírhedt elsötétedéskor – amelyet akkor csillagközi „tüsszentésként” értelmeztek.
Az óriás és rejtett kísérője
A Betelgeuse a Földtől körülbelül 650 fényévre, az Orion csillagképben található. Gigantikus méretű: több mint 400 millió Nap férne bele, ezért különösen jó célpont az öregedő, haldokló roppant csillagok tanulmányozásához. A felfedezés szerint a Siwarha nagyjából hatévente – vagyis közel 2100 naponként – kerül a Betelgeuse elé, ilyenkor hozza létre a sűrű gázhullámot, ami kimutatható a csillag színképében és a gáz mozgásában is.
Emiatt a régi elméletek – hatalmas konvektív cellák, porfelhők vagy mágneses aktivitás – háttérbe szorulnak, hiszen a társ hatásai mindennél jobban magyarázzák a Betelgeuse hosszan tartó fényességváltozásait.
További rejtélyek várnak még
Jelenleg a Betelgeuse eltakarja társát a Földről nézve, de 2027-ben újra látható lesz a Siwarha, amikor a pozíciók ismét kedvezően rendeződnek. A kutatók készülnek a vizsgálat folytatására, remélve, hogy nemcsak a Betelgeuse, hanem más szuperóriások titkaira is fény derülhet majd ezzel a módszerrel.
A Hubble még mindig hozza a szenzációkat
Több mint 30 éve működik, de a Hubble űrtávcső nem veszít lendületéből: a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektje még mindig új és jelentős felfedezésekkel járul hozzá a világegyetem megértéséhez. Az olyan áttörések, mint a Betelgeuse titkos társának azonosítása, jól mutatják, hogy a technológia és a tudományos kíváncsiság együtt milyen messzire vihet az univerzum rejtélyeinek feltárásában.
