Manipulálhatnak a mikrobák?
Fontos kiemelni, hogy noha egyes elméletek szerint a bélbaktériumok képesek lehetnek befolyásolni ételvágyainkat, és például úgy alakítani a kémiai jeleket, hogy sóvárgást keltsenek bizonyos tápanyagok iránt, ezeket a mechanizmusokat jelenleg még csak feltételezik. Például a Salmonella egyes típusai képesek lehetnek arra, hogy a fertőzés során az állatok ne veszítsék el étvágyukat, hanem tovább fogyasszanak táplálékot, és ezzel tovább terjesszék a kórokozót. Konkrétabban, a baktériumok akár az ízérzékelő receptorok vagy a bolygóideg működését is módosíthatják, de mindezek egyelőre többnyire elméleti szinten maradnak.
Mikrobiom és ételválasztás: mit mutatnak a kísérletek?
Ennek következtében állatkísérletekben vizsgálták, hogy valóban hat-e a mikrobiom az ételválasztásra. Egy 2022-es vizsgálatban különböző táplálkozású vad rágcsálókból – ragadozókból, növényevőkből és mindenevőkből – származó mikrobiomokat ültettek steril egerekbe, majd mérték, mit választanak enni. Váratlanul az derült ki, hogy a növényevő mikrobiommal rendelkező egerek inkább fehérjét fogyasztottak, míg a ragadozók mikrobiomját kapott egerek a szénhidrátot részesítették előnyben. Az viszont egyértelműen látszott: a különböző baktérium-összetétel eltérő ételpreferenciát váltott ki.
A kutatók találtak egy lehetséges magyarázatot: a bélbaktériumok képesek olyan neurotranszmittereket termelni, például szerotonint, amelyek jelentősen hatnak az éhségérzetre. Az egereknél a növényevő mikrobiom több triptofánt termelt, ami a szerotonin előanyaga. Korábbi kutatások összefüggést mutattak ki a magasabb szerotoninszint és a kisebb szénhidrátvágy között, ami megmagyarázhatja az eltérő étrendválasztásokat.
Oda-vissza hatás és emberi vonatkozások
A vizsgálatok azt is sugallják, hogy az étkezési szokásaink és a bélmikrobák összetétele kölcsönösen alakítják egymást. Ha megváltozik az étrendünk, az kihat a bélflórára, amely aztán újfajta vágyakat eredményezhet. Ugyanakkor az ember táplálkozása jóval összetettebb, amelyben a társadalmi, gazdasági és kulturális tényezők is szerepet játszanak.
Egy frissebb kutatás szerint azonban egy Bacteroides vulgatus nevű baktérium képes lehet gátolni a cukor utáni sóvárgást egereknél, azáltal, hogy fokozza a GLP-1 hormon termelését – hasonlót céloznak meg az olyan gyógyszerek, mint az Ozempic. Az elhízott emberekben is alacsonyabb volt e baktérium szintje.
Összefoglalva: hiába érezzük néha úgy, mintha a hasunkban döntene valaki helyettünk, a szabad akarat nem tűnt el – ám az étel utáni vágyaink hátterében sokszor tényleg apró mikrobák állnak.
