Jupiter uralja a januári eget
Január 10-én a Naprendszer óriása, a Jupiter kerül oppozícióba, vagyis pontosan a Nap túloldalán látszik tőlünk. Ekkor lesz a Földhöz a legközelebb, mindössze 633 millió kilométerre, így szabad szemmel is szokatlanul fényesnek és nagynak tűnik majd a keleti égbolton, különösen az Ikrek (Gemini) csillagképben, a Castor és Pollux csillagok közelében. Binokulárral a Jupiter négy legnagyobb holdjának sorát is észre lehet venni, távcsővel pedig a bolygó legendás légköri sávjai is megmutatkoznak. Bár ezen az estén a leglátványosabb, a következő hónapok is remek alkalmat kínálnak a megfigyelésére.
Izgalmas holdfedések és ritka fogyatkozások
Február 2-án este a fogyatkozó Hold átvonul az Oroszlán (Leo) csillagkép legfényesebb csillaga, a Regulus előtt. Ilyen okkultáció, amikor egy csillag hirtelen eltűnik a Hold mögött, szinte pillanatok alatt megy végbe, és legtöbbször csak a figyelmes csillaglesők veszik észre. Március 3-án hajnalban pedig egy teljes holdfogyatkozásra kerül sor: a Hold színe sötétvöröstől fénylő rézvörösig változhat, aszerint, hogy az adott helyen mennyi por és pára van a légkörben. A jelenség Kelet-Európából ugyan csak részben lesz látható, de a nyugatabbra élők végig gyönyörködhetnek benne.
Április 25-én a Hold újra elfedi a Regulust, ezúttal a Mississippi-től keletre eső területeken lesz a legjobban látható. Május 18-án alkonyat után a Hold néhány fokra megközelíti a Vénuszt, amely ilyenkor szinte reflektorként vezeti az égi fényjátékot. Június 5-én a Vénusz eléri legmagasabb pontját a nyugati égen, június 9-én pedig szinte táncol a Jupiter mellett – ráadásul közöttük kísér majd a nehezen megfigyelhető Merkúr is.
Június 17-én a Hold nappali fényben eltakarja a Vénuszt, amelyet gondos óvintézkedések mellett binokulárral lehet megfigyelni. A Vénusz nem ugyanolyan hirtelen tűnik el, mint egy csillag: látható korongja miatt akár másodpercekig tart, amíg a Hold végleg kitakarja.
Mars, Uránusz, napfogyatkozások, meteorhullások
Július 4-én hajnalban a Mars és az Uránusz extrém közelsége jelent izgalmas lehetőséget. Ritka együttállásuk során kevesebb mint egytized fokra közelítik meg egymást az égen, binokulárral vagy távcsővel az Uránusz kékesfehér, a Mars narancsvörös színfoltként látszik majd.
Augusztus 12-én jön az év szenzációja: teljes napfogyatkozás vonul át Észak-Európa, Grönland és Izland fölött. Az USA-ban csak a legészakibb csücsökből lehet részleges fogyatkozást látni, Magyarországon sajnos csak élő vagy online közvetítésekből lehet majd gyönyörködni benne. Ez a nap amúgy is kedvez az észlelésnek: ugyanaznap tetőzik a híres Perseida meteorraj, amely óránként akár 100 hullócsillagot is produkálhat, bár ez a szám időjárástól és fényszennyezéstől is függ. Október 6-án kora hajnalban a Hold ezúttal a Jupitert takarja el, sőt, a bolygó legnagyobb holdjai is sorra eltűnnek a Hold mögött, amelyet csak jó binokulárral vagy távcsővel érdemes követni.
Mars–Jupiter találkozó és év végi meteorhullás
November 16-án a Mars és a Jupiter közel kerül egymáshoz, csupán 1,1 fok választja el őket. A sárgásan izzó Jupiter háromszor fényesebb lesz, mint a narancsos Mars, látványos duóként bukkan elő éjfél körül.
Az év végének legszebb meteorraja december 14-én következik: a Geminida hullócsillagraj ilyenkor akár óránként 150 meteorral is megajándékozhat, de 80–100 hullócsillag is bőven elég, hogy érdemes legyen lemenni a sötétbe.
Nézz fel, ne maradj le a varázslatról
Továbbra is érdemes elcsípni minden holdfázist: sokan a teliholdat kedvelik, de igazán különleges élmény a holdsarló, különösen, ha a sötét oldalt a Földről visszaverődött halvány fény világítja meg. Nem zárható ki, hogy az év bármelyik éjszakáján valami váratlan, látványos égi jelenséggel találkozol, amit később bánnál, ha kihagynád. A tanulság egyértelmű: csak nézz fel gyakran – az univerzum mindig tartogat meglepetéseket!
