Az Univerzum Baglya: Egy űrbéli ütközés csodája

Az Univerzum Baglya: Egy űrbéli ütközés csodája
Az univerzum mélyéből néz vissza ránk a Kozmikus Bagoly (Cosmic Owl), amelyet a James Webb-űrtávcső (JWST) felfedezésének köszönhetünk. Ez a különleges objektum valójában két, egymással ütköző ritka gyűrűs galaxisból áll, amelyek elrendeződése szinte szemként szegezi tekintetét a Föld felé – nem csak látványos, hanem remek lehetőséget kínál a galaxisok fejlődésének tanulmányozására is.

Mitől lesz bagoly egy galaxis?

A galaxisok lehetnek spirálisak, mint a Tejútrendszer, elliptikusak, de a legritkábbak közé tartoznak a gyűrűs galaxisok, amelyek az ismert galaxisok mindössze 0,01%-át teszik ki. Ilyenek akkor keletkeznek, amikor egy kisebb galaxis átszáguld egy nagyobb társán, kilökve csillagokat és gázt, amelyek gyűrűt rajzolnak a központi mag köré. Az, hogy két ilyen gyűrűs galaxis ütközik, szinte példátlan esemény: éppen egy ilyen találkozás hozta létre a Kozmikus Baglyot, amit két független kutatócsoport is megerősített; egyikük Bagolyszemnek nevezte el.

JWST-vel a bagolyszemek mögött

A galaxisokat a JWST olyan részletességgel képes megfigyelni, hogy azonnal feltűntek az adatmezőben. Mindkét gyűrűs galaxis viszonylag kicsi, átmérőjük kb. 26 000 fényév, ami a Tejútrendszerének mintegy negyede. A központban lévő szupermasszív fekete lyukak óriási tömegűek: mindegyik több mint tízmilliószor nehezebb, mint a Nap, köréjük sűrűn rendeződnek az öreg csillagok, amelyek a “bagoly” szemeit alkotják. Ezek a magok aktív galaxis­magként működnek, mivel intenzíven nyelik el a környező anyagot.

A két galaxis találkozásának frontja – amit akár a bagoly csőrének is lehet nevezni – intenzív csillagkeletkezés színtere. Az ALMA (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array) megfigyeléseiből kiderült: itt hatalmas molekuláris gázfelhő található, amelyet a galaxisok ütközése okozta lökéshullámok sűrítenek össze. A Kozmikus Bagoly vöröseltolódása 1,14, vagyis mintegy 11 milliárd fényévre található tőlünk.

Csillagrobbanások és galaxisszülő laboratórium

A new-mexikói Very Large Array rádióinterferométere azt is kimutatta, hogy az egyik galaxis fekete lyuka által kilövelt részecskenyúlvány eléri a gázfelhőt, és tovább sűríti azt. Ennek eredménye egy hatalmas csillagrobbanásos (“starburst”) régió, ahol soha nem látott ütemben születnek új csillagok.

Az ilyen galaxisütközések néhány százmillió évig tartanak; itt 38 millió éve történt az ütközés, így a bagoly arca még sokáig jól kivehető marad. Ez a különleges galaxis nemcsak látványával nyűgöz le, hanem élő laboratóriumként segít megfejteni, hogyan jöhettek létre gyorsan és hatékonyan a csillagok az univerzum hajnalán.

A kutatók további szimulációkkal keresik a választ arra, hogy ezt a ritka, szimmetrikus „iker­gyűrű” alakot pontosan milyen folyamatok idézték elő. A Kozmikus Bagoly azonban nincs egyedül: a JWST máris számos extrém formájú objektumot talált, például kérdőjel alakú galaxis­összeolvadást vagy egy újszülött csillag fényszablyáját is.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján

  • Te mit gondolsz arról, hogy a véletlen alakzatokat gyakran jelentésnek tulajdonítjuk?
  • Te hogyan kutatnád az univerzumot, ha minden eszköz rendelkezésedre állna?
  • Szerinted helyes dolog ilyen látványos nevekkel ellátni tudományos objektumokat?




Legfrissebb posztok