
A levegő minősége mindannyiunk szívét támadja
A kutatás során több mint 201 egészséges embert, illetve 493 dilatatív kardiomiopátiában (szívizomgyengeségben) szenvedő beteget vizsgáltak MRI-vel. Világossá vált, hogy a hosszabb időn át fennálló, akár a WHO által biztonságosnak vélt szennyezettségi szintnél alacsonyabb szállópor-koncentráció is érdemi szívizomkárosodást eredményezhet. Ez mind az egészséges, mind a beteg résztvevők körében kimutatható volt, a legnagyobb károsodást pedig a nők, a dohányosok és a magas vérnyomással élők mutatták.
Lefújhatjuk a hamis biztonságérzetet
A felszínre bukkant szívizomhegesedés önmagában is azt jelzi: a légszennyezés olyan egészségügyi kockázati tényező, amely a hagyományos rizikóbecslésből (dohányzás, magas vérnyomás) sokszor kimarad. Sőt, még az olyan, elsőre mérsékeltnek tűnő szennyezettség is komoly hatással lehet a szív szerkezetére, ami hosszabb távon a szívinfarktus vagy a szívelégtelenség kockázatát növelheti. Ezért fontos lenne, hogy az orvosok a szívbetegség rizikójának becslésébe beépítsék a betegek hosszú távú légszennyezettségi expozícióját is – különösen, ha valaki például szennyezett levegőjű helyen dolgozik a szabadban.
Nincs biztonságos légszennyezettségi szint
A vizsgált páciensek mindegyikének szállóporterhelése messze a nemzetközi ajánlások alatt maradt – a szomorú tény mégis az, hogy ilyen értékek mellett sincs igazán biztonságos szint. A szakemberek hangsúlyozzák: a következő évtizedek egyik közegészségügyi kihívása lesz, hogy tovább csökkentsük a szállópor-szennyezést, mert az egészségesebb levegővel mindannyian hosszabb, jobb életet nyerhetünk. Az orvosi képalkotó vizsgálatoknak pedig óriási szerepe lehet abban, hogy a környezeti ártalmak és a különböző szervi elváltozások közötti összefüggéseket minél korábban felismerjük.