
Monostabilitás: miért nehéz csúcsos formákkal?
A gömbölyű bábuknál – mint például a keljfeljancsinál – a nehezebb alsó résznek köszönhetően könnyen elérhető, hogy mindig ugyanabba a pozícióba „csapódjon vissza”. Viszont a poliédereknél, amelyek élei élesek, oldalaik laposak, a megfelelő súlyelosztás kitalálása jóval bonyolultabb: nem egyértelmű, hogyan lehet úgy „megbillenteni”, hogy soha ne maradjon meg máshol, csak egyetlen kijelölt lapon.
A kérdést komolyan vette Richard Guy és John Conway is a múlt században, akik később be is bizonyították, hogy tömör, homogén anyagból készült tetraéder esetén ez lehetetlen. De mi történik, ha megengedjük az aszimmetrikus tömegeloszlást?
Domokos Gábor és a tökéletesen egyedülálló tetraéder hajszája
2006-ban Domokos Gábor és kollégája felfedezték a gömböcöt (Gomboc), amely két pontján egyensúlyozható: az egyik stabil, a másik instabil – de minden más helyzetből visszagurul az elsőre. Domokost viszont az izgatta, vajon létezhet-e csúcsos, síklapokból álló poliéder, amely ügyesen elhelyezett tömegének köszönhetően monostabil lesz, vagyis csak egy oldalon „áll meg”.
2023-ban Domokos, Almádi Gergő és Regős Krisztina a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről, valamint Robert Dawson a kanadai Saint Mary’s Egyetemről kimutatták: elméletileg lehetséges olyan tetraédert tervezni, amelynek tömegközéppontját pontosan úgy manipulálják, hogy csak az egyik lapján képes egyensúlyba kerülni.
Kísérletből kézzelfogható modell
Az ötlet gyakorlati megvalósítása komoly mérnöki kihívásnak bizonyult. A csapat először szupersűrű anyagokat – például a Nap magjánál is 1,5-szer sűrűbb elemet – igényelt volna, de végül sikerült egy kivitelezhetőbb tömegeloszlási mintát találni, amelyhez karbonszálat (mint vázat) és volfrám-karbidot (mint nehezéket) kombináltak. A kivitelezésnél a gramm tizedrészére és a milliméter tizedére kellett pontosnak lenni – még a ragasztó súlyát is beszámolták.
Több hónapnyi aprólékos munka, több százezer forintnyi költség és némi kudarc után végül megszületett az a 120 grammos, 50 cm hosszú, szinte teljesen üreges tetraéder, amelyet akárhogyan is helyeznek el, minden pozícióból rendre a monostabil oldalára billen. A kulcs az, hogy három szomszédos élnek (ahol a lapok találkoznak) tompaszöget kell bezárnia (90 foknál nagyobbat), hogy a szerkezet billenthető legyen.
Matematika és mérnöki pontosság: új távlatokat nyitottak
A műhelyben végzett mérések és apró módosítások után az első „rosszul működő” modellből kiszedtek egy csepp felesleges ragasztót, és abban a pillanatban a tetraéder tökéletesen működni kezdett: bárhogyan állítják, csak az egy stabil lapján áll meg.
Ez a fizikai modell nemcsak a matematikai leleményesség, hanem a játékos kíváncsiság diadala is. A csapat algoritmikus kereséssel határozta meg a megfelelő pontokat és tömegarányokat. Mesterséges intelligencia és számítógépes szimulációk nélkül talán ma sem lenne ilyen tetraéder a világon.
Mi jön ezután?
Bármilyen meglepő, ez az elvont probléma akár űripari fejlesztéseket is inspirálhat: a monostabil tulajdonság például különösen hasznos lehet az önmagukat talpra állító holdjárók tervezésénél. Bár nem kizárt, hogy további elméleti felfedezésekhez is elvezet majd, a valódi áttörés maga a bizonyíték: végre bárki kézbe veheti a titokzatos tetraédert, amelyet évtizedekig csak matematikusok képzeltek el.
A monostabil tetraéder felfedezése rámutat, hogy a legegyszerűbb tárgyak is évszázados titkokat rejthetnek – és néha tényleg muszáj kézbe venni valamit, hogy elhiggyük, létezik.