
Régen csak Tesla álmodott róla
A vezeték nélküli energiaszállítás gondolata már Nikola Teslát is foglalkoztatta: 1901-ben Long Islanden kezdte el a Wardenclyffe-torony (57 méter magas) építését, amely egy világméretű energiaküldő rendszer első állomása lett volna. A finanszírozás azonban elfogyott, így Tesla álma meghiúsult. A vezeték nélküli áramátvitel azóta sem terjedt el, viszont a hadsereg és az űralapú napenergia-hasznosítás most ismét felkeltette az érdeklődést iránta. Egy ilyen rendszerrel elvileg akár tízszer intenzívebb napenergiát is le lehetne sugározni a légkörből, mint amennyi a földfelszínt éri.
Katonáknak, drónoknak, pattogatott kukoricának
Az energiaellátás kulcsfontosságú a harctéren és katasztrófahelyzetekben, ahol a hagyományos energiaellátás általában lassú, veszélyes, és rengeteg üzemanyagot igényel. Az új lézeres teszt során a hadsereg 8,6 kilométeren (5,3 mérföldön) keresztül, 30 másodperces impulzussal juttatta el az áramot, amelyet egy szolárcellával ellátott vevő fogott fel. A rendszer hatékonysága jelenleg körülbelül 20% volt, és a bemutatón még pattogatott kukoricát is készítettek vele. A mérnökök azonban sokkal komolyabb felhasználásban gondolkodnak: például személyzet nélküli drónokat látnának el folyamatos energiával, vagy nehezen elérhető hadszínterekre juttatnák el az áramot — akár függőleges irányban, a légkörön át is.