
Jégkorszak tanítja a jövőt
A modern vízadó rétegek nem tükrözik pontosan, mi történik melegebb éghajlatokon, mert vizük nagy részét már évekkel, évtizedekkel ezelőtt feléltük. Ezért a tudósok az utolsó jégkorszak végi időszakára fókuszáltak, amikor 2,6 millió és 11 700 évvel ezelőtt hatalmas jégtáblák húzódtak vissza Észak-Amerikából. Akkoriban a mostani Délnyugat hatalmas csapadékot kapott, a mai esős Északnyugat viszont inkább száraz volt. A Holocén elejére – ami a mai földtani korszak – már kialakult a jelenlegi éghajlati mintázat: esős Északnyugat, száraz Délnyugat.
Múltbeli víz nyomában
A kutatók a Palouse-medence víztározójából (Washington és Idaho alatt) származó ősi vízmintákat elemezték. A vízben oldott nemesgázok, például a kripton és a xenon izotópjai 9000 év változásairól árulkodnak. Ezek alapján sikerült rekonstruálni a talajvízszint emelkedését és csökkenését.
Ezután az adatokat összevetették a San Diegó-i víztározó mintáival. A Délnyugat elapadt víztározói drámaian kiszáradtak a jégkorszak végén, míg Északnyugaton stabilabb maradt a vízszint – pedig ott ekkor jelentősen nőtt a csapadék.
Mély vagy sekély, nem mindegy
A magyarázat egyszerű: ahol sekély a vízszint, mint az északnyugati Palouse-medencében, a víz könnyebben jut át a felsőbb talajrétegekbe, így a rendszer stabilabb. A mélyebb víztározók, mint a San Diegó-iak, érzékenyebbek a csapadékhiányra, és gyorsan kiszáradnak, ha kevesebb az utánpótlás.
A kutatók eredményeit földrendszer-modellel is ellenőrizték, és az szinte pontosan ugyanazt mutatta, mint a mintákból nyert adatok.
Vészjósló kilátások a Délnyugat számára
A Délnyugat felszín alatti vízkészletei tehát jóval sérülékenyebbek a jövő klímaváltozásával szemben, mint az északnyugatiaké. Ez országosan több millió ember vízellátását veszélyezteti. Az eredmények segíthetnek abban, hogy időben reagáljunk a közelgő vízhiányra, mielőtt túl késő lenne. Egy liter víz ára ma már a Délnyugaton akár 600 forint is lehet, és ez csak tovább emelkedik, ha a folyamatokat nem kezeljük.