
Rejtélyes színek és felvillanó fények a Holdon
Két geológiai felfedezés emelkedik ki: egyrészt az űrkőzetek becsapódásakor keletkező rövid, ám élénk fényfelvillanások, másrészt a Hold felszínének váratlan színei. Reid Wiseman és Jeremy Hanson, az Artemis II két űrhajósa több ilyen felvillanást is megfigyelt a repülés során – főként ott, ahol a nappal és az éjszaka határa, az úgynevezett terminátorvonal húzódik. Ezen a kontrasztos területen ugyanis sokkal jobban kivehetők a villanások.
Emellett a legénység nem várt színeket is látott: foltokban zöldet és barnát fedeztek fel a holdfelszínen. A Holdon valóban előfordulnak színeltérések, de a kamerák érzékelői gyakran nem elég érzékenyek ezek kimutatására, az emberi szem azonban igen. A kutatók most izgatottan várják a részletesebb felvételek elemzését, hogy kiderítsék, mennyire általánosak ezek a színfoltok.
Emberi szemmel, földi tudással
Az Artemis II űrhajósai több hónapos, gyakran hagyományos módszereket is alkalmazó földtani kiképzést kaptak, hogy a Hold felszínét minél hitelesebben leírhassák. Jeremy Hanson például már többször vett részt Osinski professzor kanadai expedícióin, ahol őslakos csoportokkal és kutatókkal közösen vizsgálták a krátereket.
A Holdon a személyes tapasztalat különösen értékes: alig harminc ember látta valaha ilyen közelségből a felszínt. Az Artemis II űrhajósainak pontos leírásaira a földi tudósok alapozhatnak is, főként, hogy ez az első holdi emberes küldetés több mint negyven év után. A begyűjtött, 400 mm-es (40 cm-es) objektívvel készült nagy felbontású fotókat most összevetik majd a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter korábbi felvételeivel is.
Újabb holdexpedíciók előkészítése
Miután az Artemis II csapata hazatér és leadja megfigyeléseit, a kutatók az adatok alapján készítik fel a következő holdraszálló missziókat. Már két éve dolgoznak a felszíni kutatások tervein: azon, hogy pontosan hol érdemes landolni, milyen mintákat érdemes majd venni, és mely vállalatok csatlakoznak az együttműködéshez. A NASA több kereskedelmi holdraszálló küldetést is támogat, amelyek további adatokat gyűjtenek a jövő űrhajósai számára.
A közeljövőben várhatóan már az Artemis IV űrhajósai is a Holdra léphetnek, a visszahozott minták és helyszíni adatok alapján már célzott kutatási tervvel. A geológusok valószínűleg élő videókapcsolaton keresztül nyújtanak támogatást a felszíni csapatnak, de vészhelyzetben a helyszíni döntések kizárólag az űrhajósokra hárulhatnak – ilyen helyzetekre külön kiképzést kapnak majd. Az emberi jelenlét, az élő megfigyelés tehát kulcsfontosságú lesz a következő holdraszállások során.
