Barátokból ellenségek
A csimpánzok közt megszokott, más csoportokkal vívott harcok – például táplálékért vagy fészekrakáshoz alkalmas fákért folytatott versengések – viszonylag gyakoriak. Sokkal ritkábban fordul elő azonban az, hogy korábban összetartó közösség tagjai fordulnak egymás ellen. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a mintegy 200 fős Ngogo csimpánzközösség közel három évtizednyi békés együttélés után 2015-től két elkülönült, egymástól nemcsak térben, hanem szaporodásban is teljesen elvált csoportra szakadt.
A széthullás során először még voltak szálak az egyes csoportok között, a csimpánzok alkalmanként együttműködtek, barátkoztak is, ám 2018-ra minden kapcsolat megszakadt, és a két csoport tagjai egyre agresszívabban viselkedtek egymás határai mentén.
Kiéleződő erőszak és rejtélyes gyilkosságok
A 2018 utáni razziák során sorra estek áldozatul a rivális csoportok felnőtt hímjei, 2021-től az infanticídiumok is egyre gyakoribbá váltak, vagyis a felnőttek már a kölyköket is megölték. A halálozások valódi száma valószínűleg még magasabb, mivel számos egyed nyom nélkül eltűnt. A kutatók „belháborúról” beszélnek, még ha a fogalom szorosan véve az emberek világából származik is – a két csapat tagjai ugyanis korábban szoros ismeretségben éltek.
Az okokat csak találgatni lehet. A szakirodalomban eddig egyetlen hasonló esetet jegyeztek fel: Jane Goodall ötven éve egy hasonló törésről számolt be a tanzániai Gombe csimpánzai között, de ott is egyedülálló, alig dokumentált eseményről volt szó.
Mi állhat a háttérben?
A mostani megfigyelések szerint több tényező vezethetett a szakításhoz: a közösség kivételesen nagyra nőtt, egyes felnőtt hímek és egy nőstény elpusztultak, 2015-ben új alfahím vette át a vezetést, majd 2017-ben légúti járvány szedte áldozatait – 25 csimpánz halt meg ekkor. Valószínűleg ezek mind hozzájárultak a szociális kötelékek felbomlásához. Az is elképzelhető, hogy egyszerűen már túl nagy lett a csapat ahhoz, hogy együtt maradhasson, vagy nem volt többé elég táplálék mindenki számára.
A Kibale Nemzeti Park gazdag élőhely, itt a csimpánzok magas egyedszámban élnek és hosszú életűek. A Ngogo közösség már korábban is az erőszakosabb csapatok közé tartozott: 1998 és 2008 között például 21 szomszédos csimpánzt öltek meg, így területük is jelentősen növekedett.
A belháború tanulsága
A harcok azóta sem értek véget – az adatok 2024-ig tartanak, de további támadások történtek 2025-ben és 2026-ban is. A folyamat rávilágít arra, hogy nem szükséges sem etnikai, sem vallási vagy politikai törésvonal ahhoz, hogy kollektív erőszak törjön ki: elegendő, ha a szociális háló szakad szét.
A kutatók szerint mindez üzenet az emberi társadalmakra nézve is. Mindkét faj közös ősöktől származik, a csoportok széthullása pedig komoly veszélyt jelenthet az emberiségre is. Ugyanakkor a példák arra is rámutatnak, hogy az erőszak az evolúció során nem elkerülhetetlen. A bonobók például békésebb, együttműködő közösségekben élnek, náluk nem figyeltek meg ilyen agressziót. Emberként sem vagyunk tehát előre elrendelve a pusztító ellentétekre: múltunk nem feltétlenül határozza meg jövőnket.
