Hogyan terjedtek el a világban ezek a vegyszerek?
A PFAS-vegyületek különlegesen stabil molekulák, hiszen a szén–fluor kötések a legerősebbek a szerves kémiában. Ezért szinte sem a hő, sem a víz, sem a vegyi korrózió nem árt nekik. Emiatt felhasználásuk elképesztően széles körű: tapadásmentes edények, tűzoltóhabok, orvosi eszközök, vízálló ruházat, sőt, még fogselyem vagy macskaalom is készül belőlük.
Az első igazi ipari alkalmazásuk a Manhattan-tervhez kötődött. Ott fegyverminőségű urán előállítására használták őket az atombomba megalkotásánál – már ekkor nyilvánvaló volt, mennyire veszélyesek, hiszen a gyártásuk során gyakoriak voltak a robbanások, égési sérülések, sőt, emberek százai kerültek kórházba. 1943-tól kezdve már a környező gazdák is jelezték: az üzemekből származó szennyvíz szó szerint elégette a gyümölcstermést, a tehenek annyira legyengültek, hogy csak hason kúszva tudtak enni.
Évtizedekig eltussolták a kockázatokat
A megoldás azonban közelebb volt, mint bárki hitte volna: a II. világháború után a DuPont és a 3M cégek egész Amerikában, majd világszerte elkezdték gyártani és forgalmazni ezeket a vegyszereket, először háztartási, majd ipari, katonai, egészségügyi felhasználásokra is. Már a korai időszakban világossá vált, hogy a PFAS-vegyületek mérgezőek – de erről a cégek tudatosan hallgattak. Saját laboratóriumaikban főemlősökön tesztelték például azt a PFOA nevű vegyületet, ami a Teflon alapja – minden próbán minden majom elpusztult.
A vállalati dokumentumokból az is kiderül, hogy már az 1960-as években bizonyítottan kimutathatók voltak ezek a kemikáliák a vérmintákban az Egyesült Államok teljes területén, majd kiderült: mindenhol a világon. Egy kísérletben patkánykölykök születtek arctorzulással, ezt embereken is vizsgálták – két dolgozó nő gyermekei ugyanolyan torzulásokkal jöttek a világra. Sőt, maguk a vezetők döntöttek úgy, hogy ezt mégis eltitkolják, majd a munkásokat áthelyezték, de a gyártás zavartalanul folytatódott.
Panaszok és első figyelmeztetések
Az FDA már az 1940-es években megállapította, hogy a környező élelmiszerekben ijesztően magas a fluoridtartalom, és betiltotta volna azokat, de a Manhattan-terv vezetői közbeléptek: minden adatot sikerült elsüllyeszteni, így az egész társadalom csak több mint fél évszázaddal később szembesült a ténnyel, hogy ezek a vegyszerek mindenhol felhalmozódnak – a vérben, a májban, a vesében, sőt, a tüdőben is.
Miért nem szóltak a hatóságok?
Amikor az USA-ban megalkották a vegyi szabályozásokat, azokat az anyagokat, amelyek már forgalomban voltak, „biztonságosnak” tekintették, és egyből engedélyezték. Az Európai Unióban viszont bevezették az elővigyázatosság elvét, vagyis elég a veszély minimális gyanúja is a tiltáshoz. Amerikában ugyanakkor a cégeknek nem kellett saját belső adataikat nyilvánosságra hozniuk, ennek eredménye, hogy a legtöbb vegyszert sosem vizsgálták érdemben.
A DuPont szándékosan nem szűrte ki a PFAS-t a gyárai szennyvizéből, bár ezt egyszerű szűrőrendszerrel könnyedén megtehették volna – csupán a költségek lefaragása érdekében döntöttek így. Tudták ugyan, hogy előbb-utóbb perekkel és felelősségre vonással számolhatnak, de úgy becsülték, hogy a szűrők beépítése drágább, mint a későbbi károkozás után fizetendő kártérítés.
Mi az oka annak, hogy úgy tűnik, semmi sem biztonságos?
A tudósok mindenhol keresték azt a dózist, ahol a PFAS nem okoz egészségkárosodást. Ilyen mennyiséget azonban nem találtak. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége a két legismertebb vegyületre (PFOA, PFOS) olyan határértéket állapított meg, amely gyakorlatilag a nullával egyenlő, de az egészségügyi cél a zéró szint – vagyis elismerik, hogy nincs biztonságos expozíció.
Mégis leállítható a szennyezés?
Mostanra a vállalatok a hosszú láncú fluorozott szénhidrogéneket (például a PFOA-t) lecserélték rövidebb láncú vegyületekre, mint a GenX. A DuPont állítása szerint ez kevésbé káros, de a valóságban ezek ugyanúgy mérgezők, és még gyorsabban terjednek az élelmiszerláncban, felhalmozódnak a növényekben. Magyarán több százmillió vagy akár milliárd forintot költöttek vízszűrésre szerte a világon, de a jelenlegi szűrők a GenX-típusú anyagokat nem távolítják el. Ezzel mintha a sárkány fejét vágnánk le: mindig újabb nő a helyére.
Mi jelenthet igazi megoldást?
Amíg egyesével próbálják szabályozni a vegyszereket, nincs valós esély a sikerre. A teljes PFAS-osztály nagyjából 15 ezer vegyületet foglal magában – ezek közül egyre többről derül ki, hogy súlyos egészségügyi kockázatot jelent. Az USA néhány tagállama már betiltotta az egész vegyületcsoportot, kivéve a társadalmilag elengedhetetlen felhasználásokat. Hasonló, csoportszintű tiltást tervez az Európai Unió is – bár lobbisták itt is próbálnak kiskapukat nyitni. Ha Európa most komolyan lép, világméretű fordulat jöhet: csak az egész osztály szabályozásával lehet a csapot végleg elzárni.
