Génszerkesztés: egyetlen kezelés, hosszan tartó védelem
A koleszterincsökkentő gyógyszerek kínálata még sosem volt ilyen gazdag, ennek ellenére a páciensek csak kisebb része képes következetesen alkalmazni azokat. Többek között erre a problémára jelenthet radikális választ egy új génszerkesztéses eljárás, amely a májban található, ANGPTL3 nevű gén kikapcsolásával segít a vérből eltávolítani a veszélyes zsírokat, így az LDL-koleszterint és a triglicerideket. Másként fogalmazva, egyetlen kezeléssel annyi történik, hogy az érintett májgén többé nem akadályozza a vérzsírok kiürülését.
A klinikai kutatásban részt vevők közül néhányan, köztük a 29 évesen szívműtétet kapó Christos Soteriou — aki családjában örökletes magas koleszterinnel küzd —, jelentős koleszterincsökkenést tapasztaltak. A beavatkozás után Soteriou orvosai is döbbenten konstatálták, hogy ilyen jó értékei sosem voltak. Egyikük szerint ez minden eddiginél jobb.
A kezelés hatásosságát jól mutatja, hogy a legmagasabb dózist kapó résztvevőknél a káros LDL-koleszterin 49%-kal, a trigliceridek szintje pedig 55%-kal csökkent. Főként azoknak jelenthet áttörést, akiknek genetikailag különösen magas a koleszterinszintjük, és ahol a sztatinok vagy modern szerek, mint a Repatha, sem hoztak tartós változást.
A családi koleszterinszint titka: célpontban az ANGPTL3 és a PCSK9 gének
A májban működő ANGPTL3 gén kikapcsolását már régebb óta vizsgálják, amikor kiderült, hogy egyes családok genetikailag védettek a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, hiszen náluk vagy az ANGPTL3 vagy a PCSK9 gén van tartósan hatástalanítva. Ezek az emberek szó szerint megnyerték a genetikai lottót: semmilyen mellékhatást vagy betegséget nem mutattak, viszont rendkívül alacsony koleszterinszintjeik voltak, és gyakorlatilag védve voltak a szívinfarktustól.
Erre alapozva indított el Dr. Kiran Musunuru és csapata nagy humán vizsgálatokat is — főként a genetikailag veszélyeztetett csoportokban —, és egyre több az adat arra, hogy a génszerkesztési beavatkozás akár évtizedekre csökkentheti a vérzsírszinteket. Az irányadó elképzelés szerint néhány év múlva a szívinfarktuson vagy sztrókon átesett betegek, mielőtt hazatérnek a kórházból, egyszeri génszerkesztésben részesülnének, ezzel drasztikusan csökkentve egy következő érelzáródás veszélyét. Ha hosszú távon biztonságosnak bizonyul, idővel akár a 20-as éveikben járó, fokozott kockázatú embereken is alkalmazhatják megelőzési céllal.
Génszerkesztés helyett napi tabletta? Megrekedő prevenció, elavuló gyógyszerek
A jelenlegi gyógyszerek, legyen az sztatin, bempedoinsav vagy az injekciós PCSK9-gátló, önmagukban hatékonyak, a valóságban azonban sok páciens egyszerűen nem szedi be őket: feledékenység, költségek, vagy kellemetlen izom- és ízületi panaszok miatt. Kutatások szerint a sztatinhasználók 25–50%-a egy éven belül abbahagyja a szedést, a szívinfarktuson átesettek több mint fele pedig két éven belül feladja, dacára annak, hogy a gyógyszernek életmentő funkciója lehet. Ráadásul a magas koleszterin teljesen tünetmentes, a beteg mindaddig jól érzi magát, amíg be nem üt a baj.
Ezt példázza Marco Carabott esete is, aki szigetországi gyorséttermek vezetőjeként éveken át nem szedte rendesen a gyógyszereit, majd végül egy szívinfarktus és négyszeres bypass-műtét után vett részt a génszerkesztéses klinikai kísérletben. Egy évvel a beavatkozás után a vérzsírértékei is több mint felére estek vissza – amit a korábbi gyógyszerei sosem tudtak ennyire tartósan elérni.
Kockázatok és kérdőjelek: lehet-e biztonságban bízni?
A génszerkesztés azonban, minden forradalmi hatása mellett, komoly biztonsági kérdéseket is felvet. Felmerülhetnek előre nem látható mellékhatások, akár évek múltán — elképzelhető például, hogy a CRISPR-technikával rossz helyen történik genetikai vágás, így „off-target” hatások alakulnak ki. Eddig ilyenre sem állatoknál, sem embereknél nem volt példa, de a klinikai vizsgálatok résztvevőit az USA gyógyszerhatósága 15 éven át nyomon fogja követni.
A rövid távon jelentkező mellékhatások — például enyhe hátfájás vagy májenzim-emelkedés — jellemzően néhány hét alatt maguktól megszűnnek. Egy alternatív, úgynevezett bázisszerkesztési módszer („molekuláris radír”) is fejlesztés alatt áll, amely még precízebb, és elméletileg kisebb kockázattal jár.
A kutatók szerint maga a génszerkesztés tartogatja a legtöbb reményt azoknak, akik genetikailag kiemelten veszélyeztetettek, családjukban gyakori a fiatal felnőttkori szívhalál. Soteriou 16 hónapja kapta meg a beavatkozást, és úgy érzi, számára pár évnyi életet „vásárolt” a génszerkesztés – de ami még fontosabb, azt reméli, a fia már egy teljesen új korszakba születik bele, ahol nem kell végigszenvednie azt, amit ő megélt.
