Új jogi példa – a dizájn a vádlottak padján
Az ítélet önmagában még nem teremt jogi precedenst, és mindkét óriáscég jelezte, hogy fellebbezni fog. Mégis, a döntés alapjaiban változtathatja meg, miként tekint a jog a közösségi médiára: vajon csak kiadói felelősség terheli a platformokat az ott megjelenő tartalomért, vagy magát a terméktervezést is felelősségre lehet vonni, mint bármely más fogyasztási cikk esetében?
Jelenleg körülbelül 1600 hasonló per folyik csak Kaliforniában, további tízezer egyéni esettel és nyolcszáz iskolai keresettel országszerte. Ráadásul egy nappal a Los Angeles-i ítélet előtt Új-Mexikóban is felelőssé tették a Metát, amiért megtévesztette a fogyasztókat a Facebook, az Instagram és a WhatsApp biztonságával kapcsolatban, illetve elősegítette gyerekek szexuális kizsákmányolását saját platformjain.
Az ördög a tervezési részletekben
A per középpontjában nem az szerepelt, hogy pontosan milyen tartalmakat látott a sértett – egy ma 20 éves nő, aki hatévesen kezdte használni a YouTube-ot, majd kilencévesen az Instagramot –, hanem sokkal inkább az, hogy maga a rendszer, és olyan megoldásai, mint a végtelen görgetés és az automatikus lejátszás, miként tartják fenn folyamatosan a felhasználók figyelmét. Ennek következtében az ügyvédek ki tudták kerülni az 1996-os Communications Decency Act 230. paragrafusát, ami alapesetben mentesíti az internetszolgáltatókat a felhasználói tartalommal kapcsolatos felelősség alól. A platformok központi funkcióit – különösen, ha gyerekek is használják őket – konkrét, előrelátható károk forrásaként kezelték.
Szakértői nézőpontok: termék vagy kiadvány?
Gregory Dickinson jogász úgy látja, hogy van választóvonal a tartalom és a termékdizájn között, még ha ez a határterület máig vitatott is. Arra hívja fel a figyelmet, hogy míg egy könyv kiadója a tartalomért felel, addig a közösségi médiaplatformok inkább olyanok, mint egy szerencsejáték-automata: mindent tud rólunk, visszahív, és automatikusan újabb tartalmakat adagol, hacsak nem állunk meg tudatosan.
Ezzel szemben Eric Goldman (Santa Clara University) szerint a tartalom és annak szerkesztése, rendezése az online platformoknál végső soron elválaszthatatlan, ezért a 230. paragrafus mindenre vonatkozik. Szerinte ha a jövőben a pereket csak a termék kialakítására alapoznák, ezzel a védelem megszűnne.
Kockázatos funkciók, gyenge biztonsági szűrés
A Meta volt mérnöke, Arturo Béjar szerint az olyan kulcsfunkciók, mint a végtelen görgetés vagy az automatikus értesítések, elsődlegesen azért születtek, hogy az emberek minél tovább maradjanak a platformon, nem pedig a biztonság növelésére. A belső biztonsági szempontokat jellemzően figyelmen kívül hagyták, vagy töredékükre zsugorították: a „minimálisan életképes termék” (minimum viable product), vagyis a leginkább eladható, egyszerű verzió vált alapértelmezetté.
Konkrét példa: az Instagramon korábban volt egy „Mindent utolértél” üzenet, amely jelezte, ha egy felhasználó elért a hírfolyama végére, de ezt elhagyták, helyette újabb ajánlott posztokat tettek be – így a görgetésnek sosem lett vége. A Metánál a több mint 30 000 mérnök közül kevesebb mint húszan foglalkoztak a fiatalokat érintő jóléti kérdésekkel.
Lehetne másképp: a figyelemcsapdák visszatekerése
A Carnegie Mellon kutatói rámutattak, hogy az újratervezés lehetséges. Purpose Mode nevű böngészőkiegészítőjükkel, amely eltávolítja az algoritmikus ajánlásokat és a végtelen görgetést, azt találták, hogy a felhasználók kevésbé voltak szétszórtak, kevesebb időt töltöttek a platformokon, és gyakran jobban szerették azokat a platformokat.
Ezek a változtatások persze jelentős veszteséget is jelentenének a techcégeknek: az, hogy a funkciók a figyeelem maximalizálására épülnek, egyben a reklámbevételeiket is növeli.
Fellebbezés következik – de már semmi sem ugyanaz
A Meta és a Google fellebbezni fognak, többek között arra hivatkozva, hogy a termékfelelősségi jog fizikai tárgyakra vonatkozik, a kár nem bizonyított, vagy hogy az Egyesült Államok alkotmánya védi a szerkesztői döntéseket. Az ügy egyre több kérdést vet fel: az adott személy sérülését mennyiben okozta ténylegesen a platform dizájnja, illetve jogilag szétválasztható-e a tartalom és maga a termék.
Az ítélet várhatóan nem változtatja meg azonnal a közösségi médiát, de megkérdőjelezi az eddig magától értetődőnek tűnő funkciókat, mint a végtelen görgetés vagy az agresszív értesítések. Kiderült: ezek döntések eredményei, amelyeket újra lehet gondolni, sőt, most már felelősségre is lehet vonni. Végül Arturo Béjar szavaival: „Lehetne végre nem függőséget okozó termékeket készíteni a gyerekeknek?”
