Együttműködés régi hagyományokkal
Nem meglepő, hogy a hadsereg jelentős szerepet vállal az Artemis-küldetések lebonyolításában. A Space Force (Űrhaderő) például a teljes floridai indítási folyamatot felügyeli és gondoskodik a közbiztonságról. Ez a gyakorlat évtizedek óta töretlen: a haditengerészet szedi össze az űrhajósokat leszállás után, a Légierő pedig bármilyen váratlan vészhelyzetre készen áll. Az sem elhanyagolható, hogy az esetleges indítási hibák esetén a Space Force-nak kell kiadnia a rakéta megsemmisítésére vonatkozó parancsot, a legénység mentéséről pedig egy külön mentőcsapat gondoskodik.
Az űr, mint hadszíntér
Újdonság, hogy az amerikai hadsereg egyre inkább hadszíntérként tekint az űrre – a Pentagon szóhasználata szerint egy újabb ütközőzónát látnak benne. Amerika és Kína rivalizálása már bőven kiterjedt a világűrre is, hiszen mindkét ország olyan fegyverrendszereket fejleszt, amelyek alkalmasak a másik műholdjainak megsemmisítésére vagy tönkretételére. A Föld körüli pályán lévő, több tízezer eszköz mellett a katonai figyelem most már átterjedhet a Hold közvetlen környezetére, a ciszlunáris térségbe is, amely a Hold körüli űrt foglalja magában.
A Space Force most alakítja ki 15 éves stratégiáját, amely meghatározza, mire és hogyan van szükség az új űrbiztonsági kihívások kezelése terén. Jelenleg még nem hozták nyilvánosságra az anyagot, de annyi biztos, hogy a Hold és a ciszlunáris térség egyaránt szerepel lehetséges hadműveleti területként.
Kit tervez Amerika megvédeni a Hold körül?
Az utóbbi időben egyre erősebb az igény, hogy a Space Force kiterjessze hatókörét a Holdig. Az amerikai elnök tavalyi rendeletében elrendelte, hogy a kormány gondoskodjon az USA űrérdekeinek védelméről a Holdig bezárólag. Thomas Ainsworth, a légierő űrbeszerzésekért felelős államtitkára szerint a Space Force-nak hamarosan vezetői pozíciókat kell létrehoznia a ciszlunáris technológiák integrációjához.
A vezérkari főnökök egyike, Bradley Saltzman tábornok úgy látja, hogy a Washington–Peking-rivalizálás a Hold körül sem zárható ki. Olyan kérdések merülnek fel, hogy szükséges-e védeni konkrét holdfelszíni területeket, vagy csak az ottani űrforgalmat kell megfigyelni, katalogizálni. Világossá vált az amerikai hadsereg számára, hogy érdemes minden Hold felé tartó küldetésen tesztelni a felderítési és követési módszereit.
Új űrfeladatok és technikai kihívások
Az első katonai holdmisszió a században jelenleg is fejlesztés alatt áll: az Air Force Research Laboratory két kisműholdat indít majd, amelyek közül az egyik a ciszlunáris térségben való mozgás és navigáció lehetőségeit, a másik az ismeretlen vagy váratlan objektumok felderítését vizsgálja.
A Hold környéki forgalom várható növekedése – köszönhetően az Artemis-program emberes és robotküldetéseinek, illetve az egyre aktívabb kínai tevékenységnek – nagyobb figyelmet igényel. A Hold mintegy 384 000 kilométerre van tőlünk, az ottani hold körüli pályán mozgó tárgyak érzékelése jelentős technikai kihívás, mivel a Nap és a Hold jóval fényesebb, mint az ott tartózkodó űrszemét vagy a műholdak. Ráadásul, amíg nincs megbízható helyi navigációs rendszer (mint a GPS itt a Földön), szinte lehetetlen pontosan meghatározni ezeknek az űreszközöknek a helyzetét.
Ütközőpontok, erőforrások és sci-fi veszélyek
Jelenleg semmilyen katonai egység nem készül fegyveresen leszállni a Holdra, ahogy azt a Mindenkiért mindent (For All Mankind) sorozatban láthattuk. Az amerikai katonai jelenlét most is elsősorban figyelő, adatgyűjtő jellegű marad. Ugyanakkor a Hold felszínén – amely valamivel kisebb, mint Ázsia területe – egyes helyeken egymásnak feszülhetnek az űrhatalmak vagy kereskedelmi cégek gazdasági, tudományos vagy stratégiai érdekei.
Nem elhanyagolható, hogy a Hold déli pólusán évezredes jégkészletek lehetnek, és olyan magaslatok, amelyek szinte örökös napfényt kínálnak – ideális helyszínt teremtve a hosszabb küldetéseknek. A ciszlunáris térségben előforduló balesetek – például egy műhold felrobbanása – most még rengeteg kockázatot rejtenek magukban, mivel a keletkező törmeléket egyszerűen nem lehet megfigyelni, ami veszélyezteti mind a tudományos, mind a gazdasági tevékenységeket.
A Hold jövője: figyelem, szabályozás, fenyegetések
Miközben egyelőre az amerikai Űrhaderő a NASA árnyékában figyel és gyakorol, felkészül arra, hogy a növekvő Hold- és holdközeli aktivitás miatt bármikor átvehesse a védelmi feladatokat. Egyes tábornokok szerint a fő aggodalom, hogy egy adott pillanatban egy rivális hatalom katonai célokra használhatja fel a Holdat vagy a hozzá közeli pályákat, esetleg ezekről indíthat támadást a Föld körüli műholdak ellen.
Valószínűsíthető, hogy a közeljövőben nem az ásványkincsekért villannak meg a fegyverek a Holdon, hanem az új pályák jelentette stratégiai előnyökért, illetve a technológiai és információs fölényért zajlik majd a verseny. A Földről kitekintve tehát már most világos: a Hold és környéke hamarosan összefonódik nemcsak a tudománnyal, hanem a geopolitikával is.
