Új rákspecifikus RNS-ek minden daganattípusban
Az első jelentős felfedezés, hogy ezek az oncRNS-ek nemcsak mellrákban, hanem az összes nagyobb daganattípusban előfordulnak. 32 különböző ráktípus genetikai anyagának elemzése során nagyjából 260 ezer ilyen kis RNS-molekulát azonosítottak, amelyek minden tumorban jelen voltak, de egészséges szövetekben nem. Megfigyelhető, hogy minden ráktípusnak saját oncRNS-mintázata van – például a tüdődaganat egészen más oncRNS-eket mutat, mint a mellrák.
Az egyedi mintázatok alapján mesterséges intelligencia (MI) modelleket lehetett fejleszteni, amelyek 90,9%-os pontossággal képesek voltak azonosítani a ráktípust. Sőt, egy független, 938 tumoros mintán végzett próba is 82,1%-os pontosságot hozott. Az egyes ráktípusokon belül is akadnak különbségek: a bazális és luminalis mellrákok eltérő oncRNS-profilt mutatnak, ami új alcsoportok felfedezésének lehetőségére utal. Ezek a molekulák mintegy digitális kódokat képeznek, amelyek alapján akár a tumortípus, alcsoport és sejtes állapot is meghatározható.
Az oncRNS-ek nemcsak jeleznek, de irányítanak is
A kutatók nem álltak meg annyinál, hogy biomarkerként tekintsék az oncRNS-ekre. Felmerült, hogy néhány ilyen molekula ténylegesen elősegítheti a daganatok kialakulását és növekedését. Ezt tesztelendő, mintegy 400 oncRNS-t tartalmazó génkönyvtárakat hoztak létre, amelyeket ráksejtekbe juttattak. Némelyiknél növelték, másoknál csökkentették a kifejeződést, majd ezeket a sejteket egerekbe ültették.
Körülbelül 5%-uk esetében erőteljes daganatnövekedést tapasztaltak. Két mellrákhoz köthető oncRNS-t részletesen is vizsgáltak: az egyik az epiteliális–mezenchimális átmenetet idézte elő, ami létfontosságú a rák terjedésében, a másik pedig az E2F géncsoport aktiválását okozta, ezzel gyorsítva a sejtosztódást. Ezek a hatások a valós betegmintákban is visszaköszöntek.
Az oncRNS-ek a vérben is megjelennek
Az egyik legjelentősebb eredmény szerint a daganatsejtek aktívan juttatják ki ezeket az oncRNS-eket a vérkeringésbe. A 9 szövettípusból származó, 25 sejtvonal elemzése során azt találták, hogy az oncRNS-ek megközelítőleg 30%-a szabadon kering a vérben. Ez a felismerés komoly áttörést hozhat az onkológiai diagnosztikában, mivel egy egyszerű vérmintából következtetni lehet a betegség állapotára és lefolyására.
192 mellrákos beteg vérében mérték az oncRNS-szintet a kemoterápia előtt és után. Akiknél a kezelés után is magas maradt az oncRNS-szint, azoknál az összmortalitás négyszer magasabbnak bizonyult. Ez a kapcsolat más, hagyományos prognosztikai faktoroktól függetlenül is érvényes maradt. A kutatók számára meglepő volt, hogy mindössze 1 milliliter szérummal is ilyen erőteljes különbséget találtak.
Forradalom a nyomon követésben – és ami még hátra van
A minimális betegség kimutatása a rákban régóta nagy kihívás, mert a tumorsejtek alig szórnak ki DNS-t a vérbe, főleg a betegség korai szakaszaiban. Az RNS-alapú monitorozás előnyösebb, mert az összetett sejtműködés aktívan irányítja az RNS kiválasztását.
Mindezek ellenére számos új kérdés nyílt meg: hogyan hatnak az oncRNS-ek? Más RNS-ekkel, proteinekkel kommunikálnak? Élőben követhetők-e a változások, és ez alapján dönthető-e el a kezelés? Segítik majd a kiújulás korai előrejelzését és a betegek csoportosítását?
A fejlesztés gőzerővel folyik, sőt, MI-támogatással már több onkológiai diagnosztikai próbálkozás is elindult, például az Exai Bio biotechnológiai cégnél. A háttérben komoly munka zajlik: több tízezer minta elemzése mögött minden egyes beteg részvétele áll, akik vérmintájukkal hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez. Az oncRNS-ek új fejezetet nyithatnak mind az alapkutatásban, mind a klinikai gyakorlatban, új reményt adva a betegséggel harcolóknak.
