Egyedülálló bepillantás a csillaghalál korai szakaszába
Különösen fontos kiemelni, hogy a Tojás-köd (Egg Nebula) az első, legismertebb és legközelebbi ún. preplanetáris köd. Más szóval egy olyan átmeneti állapot, amelyben a Naphoz hasonló csillagok haldoklása közben még nem jött létre klasszikus planetáris köd, de a csillag már elkezdte ledobni gáz- és porburkát. Ez az állapot rendkívül rövid: néhány ezer évig tart, ami a csillagok életében csak egy pillanat.
Rejtett társak és szabályos mintázatok
A Hubble-lal készült legújabb felvételeken szabályos ívek, anyagkilövellések és szimmetrikus szerkezetek láthatók – ez erősen utal arra, hogy a jelenséget nem egy kaotikus robbanás, hanem irányított, ismétlődő gázkitörések alakítják. A tudósok feltételezik, hogy rejtett kísérőcsillagok gravitációs befolyása formálja az alakzatokat, bár ezek még mindig a sűrű porfelhő mögött rejtőznek.
Két feltűnő fénynyaláb száguld kifelé a központi csillagból, amelyek a poláris nyílásokon átvilágítva megvilágítják a köd gyorsan mozgó lebenyeit, átfúrva a már korábban kibocsátott, lassabb gázgyűrűket. Ezek a szimmetrikus ívek segítenek a kutatóknak rekonstruálni, hogyan születnek az ilyen égi képződmények.
Út az új bolygórendszerekig
A Naphoz hasonló csillagok életük végén hidrogén- és héliumkészletük elhasználása után elkezdik levetni külső rétegeiket. Végül a forró mag kibukkan, és erős sugárzásával gerjeszti az elfolyó anyagot, így születnek meg a jól ismert planetáris ködök, mint a Helix-köd (Helix Nebula), a Stingray-köd (Stingray Nebula) vagy a Pillangó-köd (Butterfly Nebula). A Tojás-köd (Egg Nebula) azonban még ez előtt jár, az úgynevezett preplanetáris fázisban, ami kivételes lehetőséget nyújt a kutatóknak a kifúvási folyamat megfigyelésére.
Különösen fontos kiemelni, hogy ebben a fázisban hatalmas mennyiségű szénben gazdag por keletkezik. Ez a por később új csillagrendszerek, bolygók, sőt az élet alapanyaga lehet – a Föld és társai is ilyen visszaforgatott csillagporból formálódtak mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt.
Hubble: Ko(s)zmikus időgép
Azóta is villámgyorsan követték egymást a fejlemények, mióta a Hubble először lefényképezte a Tojás-ködöt (Egg Nebula): a látható fényben és az infravörös tartományban, többféle kamerával örökítette meg az egyre részletesebbé váló szerkezeteket. A 2012-es WFC3-adatokból és új megfigyelésekből összeállított legújabb kép minden korábbinál részletesebb ko(s)zmikus portrét ad erről a titokzatos ködről.
A tudományos missziót a NASA és az ESA közösen irányítja, a Hubble űrtávcső három évtizede formálja át a világegyetemről alkotott képünket – és a Tojás-köd tanulmányozásával újabb darab kerül a ko(s)zmikus puzzle-be.
