Különleges anatómiai felfedezések
Az Archaeopteryx koponyájának friss vizsgálata során a kutatók több, eddig soha nem látott részletet fedeztek fel. Az egyik legérdekesebb lelet egy apró csont, amely arra utal, hogy az Archaeopteryx rendkívül mozgékony nyelvvel rendelkezett, akárcsak a ma élő madarak többsége. Emellett a kutatócsoport egyedi lágyszövet-nyomokat is azonosított, amelyeket úgynevezett orális papilláknak értelmeztek – ezek kis, fogszerű kinövések a szájpadláson. Ezek eddig sem más dinoszauruszoknál, sem fosszilis madaraknál nem kerültek elő.
Az első madárszerű táplálkozási eszközök
A kutatók azt is megfigyelték, hogy az Archaeopteryx állkapcsának végén szokatlan, idegekben gazdag nyílások találhatók, amelyek nagyon hasonlítanak a mai madarak csőrcsúcsán található érzékszervekre. Ez az úgynevezett csőrcsúcs-szerv (bill-tip organ) a táplálékszerzésben és -feldolgozásban segít. A papillák főként a zsákmány megragadásához, a falat lenyeléséhez, valamint az étrend precíz kezeléséhez járulnak hozzá. A kutatók szerint ezek a különleges jegyek arra utalnak, hogy az Archaeopteryx már hatékonyabban tudta megszerezni és feldolgozni a táplálékot.
A madarak születése és a repülés energiaköltségei
A most feltárt tulajdonságok valószínűleg a madárszerű dinoszauruszok megjelenése idején fejlődtek ki – a késő jura időszakban, körülbelül 161,5 és 143 millió évvel ezelőtt. Az Archaeopteryx a legrégebbi ismert dinoszaurusz, amely képes lehetett aktív repülésre, bár ez inkább rövid, lendületes felszállásokra korlátozódhatott. E fejlett szájképletek megjelenése talán összefügg a repülés megnövekedett energiaigényével, amely új táplálkozási stratégiákat követelt meg.
Nagy kérdések maradtak
A legfontosabb kérdés még mindig megválaszolatlan: az új papilla- és csőrcsúcsszerű képződmények valóban a repüléshez kapcsolódóan fejlődtek-e ki, vagy inkább a zsákmány biztos megragadásában és lenyelésében játszottak szerepet? Bár több szakértő is izgalmasnak tartja az eredményeket, óvatosságra intenek az értelmezésben. Valószínű, hogy ezek a sajátosságok legalább annyira segítették az Archaeopteryxet abban, hogy egy elfogott rovar ne essen ki a szájából, mint amennyire a hatékony táplálékfeldolgozást szolgálták.
Az Archaeopteryx így nemcsak a madarak evolúciójának ikonjává vált, hanem minden új leletével újabb meglepetéseket is tartogat a tudománynak.
