Miért idejétmúlt az öt érzék elmélete?
Arisztotelész ugyan leírta az öt érzéket, de ezzel súlyosan leegyszerűsítette az emberi érzékelés hálózatát. A modern tudomány nemcsak a világ, hanem az érzékelés felépítésével kapcsolatos nézeteit is újraírja. Ez alatt azt kell érteni, hogy a látás, hallás, szaglás és tapintás nem elkülönülten, hanem párhuzamosan, összeolvadva működnek, ezzel formálják minden pillanatban a valóságélményt. Így akár több mint harminc, egymásba fonódó érzéket használunk, miközben például kávét főzünk vagy reggel zuhanyozunk.
Az érzékek egymást alakítják
Amit érzünk, befolyásolja az ízek észlelését – és fordítva. Egy egyszerű példa: az illatanyagok a samponban hatással vannak arra, mennyire selymesnek tűnik a haj tapintása. A rózsaillatú sampon használata selymesebb érzetet kelt, mint egy kevésbé illatos változat. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy alacsony zsírtartalmú joghurtokat illatokkal gazdagítva krémesebbnek érezzük, még akkor is, ha semmilyen új adalékot nem adnak hozzá. A szaglás és az ízlelés szorosan összefügg, a szájban lévő ételek például erősebb illatérzetet keltenek, ha azok sűrűbbek vagy zsírosabbak.
Az ember: érzékek kavalkádja
A tudomány jelenlegi állása szerint akár 33 érzékünk is lehet, ezek az eddig megszokottnál jóval változatosabbak. A propriocepció (helyzetérzékelés) segítségével akkor is tudjuk, hol vannak a végtagjaink, ha nem nézünk rájuk. Az egyensúly érzékelése az egyensúlyszervből, a látásból és a propriocepcióból származó jelekből tevődik össze. Ide tartozik még az interocepció is, amely révén érzékeljük testünk belső állapotát, például a pulzus vagy az éhség változásait.
Akaratérzet is létezik: amikor önként mozgatjuk testrészeinket, egyértelműen érezzük, hogy mi irányítjuk őket – skizofréniában ez az érzés megszűnhet, súlyos esetben úgy érezzük, más mozgatja a karunkat. Stroke után előfordul, hogy valaki érzékeli a karját, de idegennek érzi azt.
Az ízlelés sem önálló érzék
Nem egyértelmű, hol húzódnak az érzékek határai: a tapintás például magában foglalja a fájdalom, a hőmérséklet és a viszketés érzését is. Az étel ízét érintés, szaglás és ízlelés (gusztáció) együttesen alakítja ki. Míg a gusztáció érzékeli a sós, édes, savanyú, keserű és umami (ízletes) ízeket, az eprek, málnák, mangók zamata nem a nyelv receptorain alapul. Ezeket különleges illatanyagok adják, amelyek a szájüregen keresztül jutnak el az orrhoz.
A szagok tehát túlnyomórészt alakítják ki azt, amit ízlelésnek nevezünk. Ez alatt azt kell érteni, hogy az illatvegyületek nem belélegzéssel, hanem rágás vagy kortyolás útján jutnak a szájüregen keresztül az orrhoz. Így alakulnak ki azok a preferenciák, amelyek miatt például a krémes csokoládét selymesebbnek, a lágy tojást pedig ízesebbnek érezzük.
Az egyensúly és a látás kapcsolata
Látszólag egyszerű dolgokat is torzíthat az érzékszervi észlelés összehangolódása. Repülőgépen ülve, ha felszálláskor végignézünk a kabinon, az tűnhet fel, mintha az orr magasabb lenne, bár a kabin fizikailag nem változott. Ez a látás és a belső fülből érkező, hátrafelé döntött helyzetérzet együttes hatása.
Az érzékelés végtelen felfedezése
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a brit Centre for the Study of the Senses kutatóközpont munkájából kiderül: saját érzékeink manipulálása, például lépéseink hangjának megváltoztatása, arra késztethet, hogy könnyebbnek vagy nehezebbnek érezzük magunkat. A művészeti múzeumok hangos tárlatvezetői elősegítik a festmények részleteinek megjegyzését, míg a repülőgépen hallható erős zaj megváltoztatja az ízérzetet – ezért is esik jól a paradicsomlé a fedélzeten, ahol az umami íz intenzívebbé válik.
Az érzékelés rejtett csodái azonban mindenhol ott vannak: a méret-súly illúzió például azt mutatja, hogy a kisebb tárgyak nehezebbnek tűnnek, míg a mérleg rácáfol erre. Érdemes időnként megállni egy pillanatra, végiggondolni és élvezni, milyen csodálatosan működnek együtt az érzékeink minden egyes hétköznapi pillanatban.
