A legnagyobb veszélyt a gyártás okozza
A kutatás során több lehetséges jövőbeli forgatókönyvet modellezték, amelyek a műanyaggyártás, a fogyasztás, valamint a hulladékkezelés változásaira épülnek. Az elemzések szerint, ha nem történik érdemi változás – vagyis minden megy tovább, ahogyan eddig –, akkor a műanyagokból származó egészségkárosodások száma évente 2,1 millió egészséges életév elvesztéséről (DALY) 4,5 millióra ugrik 2040-re. Ez 83 millió évnyi egészséges élet elvesztését jelentheti világszinten 2016 és 2040 között.
Az egészségkárosodások 40 százalékáért a műanyagok gyártásának és lebomlásának következményeként felszabaduló üvegházhatású gázok, illetve a velük járó globális felmelegedés felelősek. Bár a légszennyezés is jelentős, a károk 32 százalékáért felelős, a mérgező vegyi anyagok környezetbe jutása pedig 27 százalékot tesz ki. A fennmaradó néhány százalékon az ivóvízhiány, az ózonréteg károsodása és a sugárzásos ártalmak osztoznak.
Rendszerszintű változás hozhat érdemi javulást
Később a kutatók összevetették, hogyan hatnának az egészségre különféle alternatív intézkedések. Egy-egy lépés, például csak az újrahasznosítás növelése, önmagában nagyon kevés eredményt hozna. Nem kizárt, hogy még az újrahasznosítás megduplázása sem csökkentené jelentősen a kockázatokat. Viszont ha egyszerre minden bevethető eszközt alkalmaznánk – alapvető szemlélet- és rendszerszintű változással –, 2040-re 43 százalékkal lehetne mérsékelni a műanyagok okozta globális egészségügyi károkat.
A modellek szerint a legnagyobb hatást a műanyaggyártás csökkentése eredményezné – ez akkor is igaz, ha közben a műanyagot nem helyettesítjük más anyagokkal. A megújuló energiára átállás javíthat ugyan a légszennyezésen és a melegedésen, de a műanyaggyártáshoz kötődő egyéb káros kibocsátásokat nem képes megszüntetni.
Transzparencia és globális összefogás nélkül nincs eredmény
A kutatás vezetői hangsúlyozták: a műanyagok ártalma messze túlmutat a fogyasztás során jelentkező problémákon, és a felelősséget nem lehet kizárólag az egyénre hárítani. A teljes műanyagok-életciklust lefedő rendszerszintű változások nélkül tarthatatlan az eddigi tendencia, a gyártók átláthatósága és az adatok globális szintű megosztása pedig feltétele a releváns szakpolitikai döntéseknek is.
A kutatás elismeri, hogy a számítások többféle modellezésből és elérhető kibocsátási adatokból származnak, így bizonyos, még kevéssé ismert összetevőket – például a felhasználás alatti hatásokat vagy a mikroműanyagokat – nem tudták teljes egészében értékelni. Ennek ellenére egyértelmű: átfogó, közös és radikális lépésekre van szükség ahhoz, hogy az emberiség és a bolygó védelmet kapjon a műanyagok egyre aggasztóbb egészségkárosító következményeivel szemben.
