Az ösztrogén fájdalomerősítő láncreakciója
Kiderült, hogy az ösztrogén, vagyis a fő női nemi hormon, egy különleges láncreakciót indít el a bélben: érzékenyebbé teszi az idegsejteket a fájdalomra. Kísérletek során a kutatók azt figyelték meg, hogy a nőstény egerek bélidegei már nyugalmi állapotban is érzékenyebben reagálnak az ingerekre, mint a hímeké. Miután eltávolították az egerek petefészkeit – vagyis megszüntették az ösztrogéntermelést –, az érzékenység a hímek szintjére csökkent. Amikor azonban visszaállították az ösztrogénszintet, rögtön visszatért a fájdalomérzékenység is.
Rejtett sejtek, meglepő összefüggések
Azt feltételezték, hogy az ösztrogén a kulcsfontosságú enterochromaffin sejteken fejti ki hatását, mivel ezek felelősek a szerotonin nevű fájdalomközvetítő anyag termeléséért. A kutatók meglepetésére azonban nem itt találtak ösztrogénreceptorokat, hanem a bélfal egy ritka sejttípusán, az L-sejteken. Ezek a sejtek, amint érzékelik az ösztrogént, megnövelik egy speciális receptor (OLFR78) kifejeződését. Másként fogalmazva, az L-sejtek érzékenyebbé válnak a bélbaktériumok által előállított rövid szénláncú zsírsavakra, ami több PYY-hormon felszabadulásához vezet – ez evés után hamar teltségérzetet kelt az agyban.
Bonyolult hatásláncolat: több szerotonin, több fájdalom
Laboratóriumi bélmodellekkel azt is igazolták, hogy a PYY-hormon az enterochromaffin sejteket serkenti extra szerotonin felszabadítására, amely közvetlenül az idegeket aktiválja – ezért főként ösztrogén jelenlétében fokozódik a fájdalomérzékenység. Amikor genetikailag módosított egerekben hiányzott az ösztrogénreceptor az L-sejteken, szinte teljesen eltűnt a fájdalomreakció és a szerotonintermelés.
Új célpontok az IBS terápiában
Ez a felfedezés segíthet megérteni, miért ingadozik nőknél az IBS súlyossága a menstruációs ciklus szerint, valamint miért jelentkezik erősebben a tünet a magas ösztrogénszinttel járó időszakokban. Fontos üzenet, hogy a nők bélfájdalma nemcsak „fejben létezik”. Az eredmények alapján a PYY-hormon és az OLFR78 receptor ígéretes célpont lehet új IBS-gyógyszerek fejlesztéséhez. Emellett az eredmények rávilágítanak arra is, hogy a hormonális változásokat minden IBS-es betegcsoportban – például menopauzán átesett vagy hormonkezelésben részesülő pácienseknél – figyelembe kell venni.
Óvatos optimizmus: mennyire érvényesek az eredmények embereknél?
Mindazonáltal az egérkísérletek új reményt adnak az IBS megértésében és kezelésében, az emberi bél azonban ennél sokkal összetettebb. Az életmód, a genetika és a bélflóra sokszínűsége mind befolyásolja a hormonszintek és a bél kapcsolatát. Végső válaszokat csak embereken végzett klinikai vizsgálatok adhatnak majd.
