Korlátozott növekedés a villamosenergia miatt
Az MI robbanásszerűen növekvő infrastruktúraigénye 2022 óta érzékelhető, ám a gondok már korábban is jelentkeztek. Egyes nagyvárosokban – például Amszterdamban, Dublinban vagy Szingapúrban – már évekkel ezelőtt is leállították az új adatközpontok létesítését az áramhiány miatt. Ezután a tervezett kapacitásbővítések megawattok, sőt gigawattok tartományába ugrottak, az MI-hez kapcsolódó adatközpontok globális energiaigénye pedig a becslések szerint elérheti a 10 GW-ot 2026 végére.
Külön figyelmet érdemel, hogy az igazán nagy, MI-hez tervezett létesítmények akár három év alatt felépülhetnek, míg egy naperőműpark megvalósítása átlagosan öt évet, egy szélerőmű vagy gázturbinás erőmű építése körülbelül hat évet, egy atomerőmű pedig legalább egy évtizedet igényel.
Ostrom alatt a kapacitások
Régebben kisebb adatközpontokra volt szükség, ezért könnyebb volt megoldani az energiaellátást. Most azonban egyre gyakoribbak a száz megawattos vagy akár gigawattos projektek, amelyekhez a szükséges áramot már szinte lehetetlen időben előteremteni. Az első generációs nagy adatközpontok helyszíni gázturbinákkal vagy a bányászatból felszabadult kapacitások felhasználásával fedezték igényeiket, de ma már mindkét forrás szűkös: a gázturbinák szállítására 3–4 évet kell várni, a bányászati kapacitások is kimerülőben vannak, és az árak is jelentősen megemelkedtek.
Klímavédelem szorításban
Ezenfelül az iparág szigorú nettó zéró kibocsátási vállalásai is veszélybe kerültek. 2030-ig 75–125 GW közötti növekedést várnak a globális szerverparkok áramfogyasztásában, amit túlnyomórészt gázturbinás helyszíni erőművekből és a központi hálózatból kell fedezni. A kibocsátás-csökkentési célok számos régióban szerződéses kötelezettség, így ezek nem hagyhatók figyelmen kívül.
A szén-dioxid-megkötő rendszerek közül világszerte mindössze egy-kettő érhető el kereskedelmi forgalomban, főként oldószeralapú megoldások, amelyek az erőművek füstgázából vonják ki a CO₂-t. Bár további öt technológia fejlesztése is folyamatban van, egyelőre egyik sem gyorsabb vagy olcsóbb.
Üzleti döntések és költségek kérdése
Külön figyelmet érdemel, hogy az elraktározott szén-dioxidot csak speciális, geológiai tárolókban lehet elhelyezni, ami megnehezíti ezek széles körű alkalmazását, és egyes régiókból gyakorlatilag kizárja a régi erőművek utólagos átalakítását.
Időközben a legnagyobb piaci szereplők, például a Google már szerződést kötött egy illinois-i, CCS (carbon capture and storage) rendszert alkalmazó gázerőművel, a Microsoft pedig szintén érdeklődik ilyen megoldások iránt. Bár a CCS költséges technológia, hosszú távon olcsóbb lehet, mint a karbonkreditek vagy egyéb tanúsítványok vásárlása, utóbbiak ára néha eléri a 3 600–360 000 forintot tonnánként.
Növekvő igény, két részre szakadó piac
Az MI esetében sem látszik mindenütt biztos növekedés: a legtöbb szolgáltató továbbra is bizonytalanságban tervez, és a hagyományos számítási, tárolási, hálózati igények továbbra is meghatározók maradnak. Az iparágban azonban világosan elkülönülnek a legnagyobb teljesítmény- és hűtésigényű, MI-centrikus adatközpontok, illetve a hagyományos szerverfarmok. Ez a szétválás végül előnyös lehet, hiszen segít tisztábban látni a kockázatokat, a befektetési prioritásokat és az üzemeltetési stratégiát.
