Az agyi háttérzaj és a fókusz kapcsolata
Az ADHD lényege, hogy az érintettek agya nehezen tudja elválasztani az igazán fontos információkat a folyamatosan érkező érzékszervi és gondolati zajtól. A jelenlegi kezelések leggyakrabban olyan gyógyszereket alkalmaznak, amelyek serkentik a prefrontális kéreg – vagyis a fókusz szempontjából kulcsfontosságú agyterület – aktivitását. Ennek ellenére a Rockefeller Egyetem által vezetett vizsgálat egészen más utat keresett: nem növelni, hanem csökkenteni próbálták az agy nyugalmi aktivitását.
A Homer1 gén és a nyugodt figyelem
A kutatás rámutatott, hogy az úgynevezett Homer1 génnek döntő szerepe van abban, mennyire csendes vagy éppen zajos az agy nyugalmi állapotban. Konkrétabban: olyan egérkísérletekben, amelyekben a Homer1 gén két speciális változatának (Homer1a és Ania3) szintjét csökkentették, az állatok agya nyugodtabb volt, és jobban teljesítettek olyan feladatokban, amelyekben a figyelem megtartása volt a kulcs.
Ez a felfedezés nemcsak az ADHD, hanem olyan állapotok, mint az autizmus vagy a skizofrénia megértése szempontjából is fontos, hiszen mindegyikhez kapcsolódik az érzékszervi információk korai feldolgozásának zavara.
Egy gén, amelyre eddig nem is gondoltak
Érdekesség, hogy a Homer1 sosem számított „klasszikus” ADHD-génnek: ugyan a gén által kódolt fehérje és partnerei szerepeltek már hasonló kutatásokban, önmagában a Homer1 nem tűnt kulcsfontosságúnak. Hogy megtalálják a valódi genetikai összefüggéseket, a tudósok közel 200 egér genomját vizsgálták, akik eltérő genetikai hátterű szülőktől származtak – így sikerült modellezni az emberi genetikai sokféleséget.
Óriási genetikai hatás a figyelemre
A vizsgálatból az derült ki, hogy azok az egerek, amelyeknek a prefrontális kéregében lényegesen alacsonyabb volt a Homer1 szintje, sokkal jobban teljesítettek figyelmi teszteken. A gén egyetlen szakasza az állatok közötti figyelemkülönbségek csaknem 20 százalékát magyarázta. Ez az arány óriási – a legtöbb hasonló kutatásban ha 1 százalékos hatást találnak, már nagy eredményről beszélnek.
Fejlődési ablak: mikor hat a gén csökkentése?
Kiderült, hogy csak a Homer1a és az Ania3 változatai befolyásolják a figyelmet, a gén további formái nem relevánsak ezen a téren. A kutatók továbbá azt is megfigyelték, hogy a gén szintjének módosítása csak a kamaszkor egy adott időszakában hoz eredményt: ha ebben a fejlődési ablakban csökkentették a két génváltozat szintjét, a fiatal egerek gyorsabbak, pontosabbak és kevésbé elterelhetők lettek a tesztek során. Ha ugyanezt a változtatást felnőtt egereken alkalmazták, nem mutatkozott hatás.
Hogyan segít a csendes agy?
A legmeglepőbb eredményt az agysejtek vizsgálata hozta: a csökkentett Homer1-szintű idegsejtek több GABA-receptort építettek be, vagyis hatékonyabban fékezték le magukat. Ez minimalizálta a felesleges háttéraktivitást, ugyanakkor amikor ténylegesen figyelmet igénylő inger érkezett, a neuronok erőteljesen, célzottan reagáltak, így az állatok pontosabban észlelték a lényeget.
Meditáció helyett gyógyszer?
A kutatást végzők szerint az eredmények illeszkednek azokhoz a mindennapi tapasztalatokhoz, amelyeket sokan a meditáció, a légzőgyakorlatok vagy a tudatos jelenlét során élnek meg: amikor sikerül lecsendesíteni az elmét, javul a koncentráció. Ez most már genetikai szinten is igazolhatónak tűnik.
Jelenleg az ADHD gyógyszereitől inkább fokozott agyi aktivitást várnak – ám az új kutatás szerint talán éppen az ellenkezőjére kellene törekedni. A Homer1 gén és kapcsolódó fehérjék az ADHD-n túl akár az autizmus vagy a skizofrénia terápiájában is új utakat nyithatnak. Hosszabb távon pedig célzottan, akár gyógyszeresen is csillapíthatóvá válhat a zavaró agyi háttérzaj – hasonlóan ahhoz, ahogy a meditáció „lehalkítja” elménket.
