A végtelen barlang: botok és a nyelvi labirintus
A klasszikus kalandjátékokban az ember szavakkal lépdelt egy szöveges világban, ahol néha elég volt az „Üsd le a koboldot!” parancs, máskor csak az ige és a főnév tökéletes párosításával jutott előrébb. Ha rosszul próbálkoztál, a kobold kikerülte az ütést, leszúrt a rozsdás késsel, és kezdhetted elölről – vagy csak feladtad az egész játékot.
A nyolcvanas években ezt még megbocsátották; a számítógép vagy a játék hibája megszokott volt. Ma viszont nehezebb elnézni az MI-nek, amikor meg kell tanulni a sajátos nyelvét és logikátlanságait.
Ugyanaz a kérdés, más válasz – minden nap
Ha a Microsoft Copilottal próbálsz letölthető táblázatot készíttetni, lehet, hogy csak egy Python-szkriptet kapsz, amiről azt állítja, hogy majd táblázatot készít. Máskor ugyanarra a kérésre minden alkalommal eltérő formátumú választ ad, vagy éppen teljesen más eredményt produkál, attól függően, hogy az Office-ban vagy az asztali appban fut. Nincs következetesség: az MI-vel való munka olyan, mintha szüntelenül azt találgatnád, melyik parancsot értelmezi helyesen.
A frusztráció és a „produktivitás” új szintje
Gyakran megtörténik, hogy egy prompt, ami korábban működött, egy új MI-verzióval már teljesen máshogy viselkedik. Aki rendszeresen próbálkozik, azt tapasztalja, hogy a PromptQuest válik az új produktivitási játékká: mintha sötét barlangban tapogatóznál, hiába állítják, hogy mindez az életed megkönnyítésére szolgál.
Végül a Copilot még egy teljesítménycsíkot is mutat – de épp olyan homályosan, mint bármelyik klasszikus szöveges kalandjátékban. Az ígért eredmény pedig, akárhányszor is próbálod, gyakran nem érkezik meg.
