
Az MI-szennyezés: Mindenhol mesterséges a tartalom
A generatív MI, például a ChatGPT és más fejlett nyelvi modellek, drámai módon megsokszorozzák az MI által készített tartalmak arányát. Már nem kell különösebb technikai tudás ahhoz, hogy tömegesen generáljunk cikkeket, képeket, sőt, akár videókat is – a végeredmény pedig egyre inkább elárasztja az internetet. Az „MI-szennyezés” (AI slop) mindenhol ott van: hamis vagy kamu hírek, manipulált képek, illetve a semmitmondó, kattintásvadász tartalom, amelynek célja egyedül a keresőoptimalizálás vagy a közösségi média algoritmusainak „megetetése”.
Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy a 2024-es adatok valóban drámai áttörést jeleznek: egyes SEO-cégek szerint az MI által készített cikkek száma először haladta meg az ember által írt cikkekét. Még mindig az online anyagok közel 86%-a emberi szerzőtől származik, de az MI-arány rohamosan nő. A YouTube-on is a leggyorsabban növekvő csatornák 10%-a kizárólag MI-tartalmakat közöl: ez már nem marginális jelenség.
Rengeteg szerző, újságíró vagy művész elveszítheti a megélhetését a tömegtermelés miatt: olyan magazinok is akadtak, például a Clarkesworld, amelyek többé nem tudnak kéziratokat fogadni az MI-özön miatt, sőt, még a Wikipédia sem tud igazán megbirkózni az MI-cikkek moderációjával.
Bizalomvesztés és információs zavar
Az internetes információkkal szembeni bizalmatlanság nem új dolog, de ma sosem tapasztalt sebességgel terjedhetnek a félrevezető vagy teljesen hamis állítások. Az MI-képek, MI-videók vagy akár álhírek valósághűsége sokakat megtéveszt, egyre nehezebb eldönteni, valami emberi vagy gépi eredetű-e. Még ha nyilvánvaló is, hogy egy tartalom hamis, a kattintásokat és a megdöbbenést is képes kiváltani, és így teljesíti az online zajban a szerepét: pénzt termel, figyelemhez jut, és még tovább terjed.
Az MI-tartalom – legyen az látványosabb, hangosabb vagy vonzóbb, mint a valóság – fokozatosan kiszorítja a hagyományos, autentikus beszélgetéseket és információcserét. Többen úgy vélik, az MI-szemetet könnyebb előállítani, mint a műanyagszemetet összeszedni a tengerből, és lassan az internetes információs ökoszisztéma is ugyanúgy „eltömődik”, az élmény romlik, az átláthatóság pedig szinte luxuscikké válik.
A későbbiekben talán ellenhatásként kialakulhat a „kézműves” tartalomkultúra: az emberek kifejezetten olyan anyagokat keresnek majd, amelyek hitelesen, ember által készültek, és ezt valamilyen formában igazolni is tudják (vízjelezéssel vagy zárt közösségi csatornákon).
Kevesebb böngészés, több adatbányászat
Az MI hatása nemcsak tartalmi, hanem keresési szokásainkat is gyökeresen átírja. A legújabb okostelefonok már eleve MI-alapú asszisztensekkel érkeznek; e-mail-szerkesztést, fotójavítást, sőt, döntési javaslatokat is automatikusan generálhatnak. Az online keresés is jelentősen átalakul: a Google például már MI-összefoglalót jelenít meg a keresési eredmények előtt, sőt, el is veszi a forgalmat azoktól a hagyományos weboldalaktól, amelyek eddig tartalmat szolgáltattak.
Gyorsan terjednek az MI-alapú keresőrobotok és ügynökök (pl. Comet, Atlas, Dia), amelyek nemcsak lekérdezik az információt, de rendszerezik, előemésztik és készre főzve tálalják azt – gyakran konkrét weboldalak meglátogatása nélkül. Így a felhasználók egyre kevésbé „böngészik” valójában az internetet, és inkább MI-ügynökök turkálnak helyettük az adatbázisokban.
Ez azonban veszélyeket is rejt: egyre kevesebb látogató jut el a tartalomgyártók oldalaira, így az online hirdetési modell fenntarthatatlanná válik. Egyre több oldal zárolhatja az MI-k előtt a tartalmat, vagy fizetős fal mögé rejtheti azt. Ráadásul, ha a web tele van „MI-szeméttel”, a jövőbeni MI-modellek is ebből a hiteltelen forrásból tanulnak tovább; így könnyen bekövetkezhet a tartalom minőségének zuhanása és az elszakadás a valóságtól.
Az internet halott, éljen az MI-alapú holt város?
A jelenlegi trendek alapján egy szinte visszafordíthatatlan átalakulás zajlik. Még ha ki is kapcsolod az MI-segédfunkciókat, az információ, amit kapsz, jó eséllyel már átment valamilyen gépi szűrőn. Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy az internet néhány éven belül már alig fog emlékeztetni arra, amit 10–15 évvel ezelőtt ismertünk: nem elnéptelenedés, hanem gépi tartalmak áradata, hamis emberi „hangulat”, valódi kapcsolatok helyett MI-társak véleményei.
A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy az új technológiák, így a közösségi média is, kezdetben komoly társadalmi zavart okoztak, és csak utólag sikerült (részben) kezelni a problémákat. A szabályozás, a törvényalkotás rendszerint évekig kullog a technológiai fejlődés mögött, ráadásul az MI esetében különösen nehéz nyomon követni az innováció tempóját.
De van pozitív oldala is a változásnak: az MI-eszközök segíthetnek azon információk feltárásában, amelyek a keresőoptimalizálás vagy a népszerűségi algoritmusok miatt eddig sosem kerültek napvilágra. Végső soron az internet jövőjét az emberek fogyasztói szokásai határozzák majd meg: vagy kialakulnak az emberi digitális szigetek, vagy a hitelesítés és az eredetigazolás válik a legnagyobb kinccsé online.
Talán nincs végső megoldás, de a digitális környezet tudatos használata, az MI felismerése, valamint a tartalomgyártásért és -fogyasztásért vállalt felelősség segíthet abban, hogy az online világ ne csak üres, gépi szólamokat ismételjen.
