
A sperma: több mint genetikai csomag
Hosszú ideig egyszerű volt az elképzelés: a sperma egyfajta génszállító kapszula, amely átadja az apa DNS-ét az anyai petesejtnek, és a további fejlődés már kizárólag az anyán múlik. Mostanra viszont egymástól független kutatócsoportok két évtizednyi vizsgálata gyakorlatilag átírja ezt a történetet. Ez azt jelenti, hogy a sperma feji részében mikroszkopikus molekulák – legfőképpen RNS-ek – találhatók, amelyek információt hordoznak az apa életmódjáról és egészségi állapotáról.
Ezek a molekulák az utód fejlődésére, a gének működésére is kihatnak: befolyásolják, mely gének kapcsolnak be vagy ki, így részben meghatározzák az embrió fejlődését, sőt még a felnőttkori állapotot is.
Edzett hím egerek, fittebb utódok
A legtöbb kísérletet egereken végezték, mivel embereken etikai okokból kevésbé kutatható a jelenség. Egyes megfigyelések szerint a hímek étrendje, mozgása, stressz- vagy nikotinexpozíciója megváltoztatja a spermában található specifikus RNS-mintázatot. Például a sokat mozgó egerek spermájában több olyan mikroRNS jelent meg, amelyek az energiatermelésben kulcsfontosságú géneket céloznak meg. Az ezeket a molekulákat hordozó spermával termékenyített utódok állóképessége és anyagcseréje is javult.
Érdekesség, hogy hasonló RNS-mintázatbeli különbségeket figyeltek meg sportos és mozgásszegény életet folytató férfiak spermájában is – ez alapján megállapítható, hogy emberben is működhet ez a mechanizmus.
Epigenetika: több mint DNS
A petesejthez képest a sperma szinte elenyésző mennyiségű anyagot (mindössze a genetikai információ felét) visz az embrióba, minden más – energia, sejtszervecskék, fehérjék, mitokondriumok – az anyától származik. Éppen ezért eddig mindenki az anya egészségi befolyásával magyarázta az utód tulajdonságait. Az elmúlt 15 év eredményei azonban azt mutatják, hogy az apai tapasztalatok is „beleíródhatnak” az utódok fejlődésébe, ráadásul nem a DNS-szekvencia megváltozása révén, hanem epigenetikus úton.
Ez azt jelenti, hogy bizonyos RNS-molekulák, valamint apró kémiai módosítások (pl. metiláció, acetiláció) szabályozhatják, hogy a gének mikor és mennyire aktívak. Ez lehetővé teszi, hogy a szervezet aktuális állapota – például egy stresszes élethelyzet vagy a hiányos táplálkozás – közvetlen nyomot hagyjon az utód génműködésében.
Az RNS csomagolása és szállítása
A fő kérdés az, hogyan kerül át az apa testének „élettapasztalata” a spermába. Kiderült, hogy az ivarsejteket körülvevő szövetek (például a mellékhere, ahol az érő spermiumok néhány hétig tartózkodnak) képesek a test aktuális molekuláit „becsomagolni” apró vezikulákba, majd ezeket a spermába juttatni. Ilyen módon vihetik át az apa életmódjából származó információt a leendő utódba.
A zürichi és a massachusettsi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a vérben keringő extracelluláris vezikulák különböző RNS-, fehérje- és lipidmolekulákat szállítanak, köztük stresszre, traumára vagy étrendre utaló jeleket. Ezeket átadják a spermának, így az utódokban is hasonló mintázatok jelennek meg.
Átörökített trauma, örökölt fittség
Az egérkísérletek során például kiderült, hogy a stresszes környezetben nevelt hím egerek utódai – sőt, azok utódai is – hasonló idegrendszeri és anyagcsere-mintákat mutattak, amelyek összefüggésbe hozhatók a spermiumaik RNS-összetételével. Az RNS-molekulák egy részét ráadásul a kutatók be tudták azonosítani, mint a viselkedésbeli és anyagcsere-változások közvetítőit.
Mi jön még?
Egyelőre nincs teljes képünk arról, hogyan valósul meg pontosan a nem genetikai öröklődés az apán keresztül, és milyen tényezők játszanak közre az embrió fejlődésének irányításában az RNS-csomagokon keresztül. Bizonyos viszont, hogy ezek a mechanizmusok akár egérben, akár emberben működnek, és a szülők viselkedése vagy egészsége révén befolyásolhatják az utódok későbbi tulajdonságait. Ez az új szemlélet lassanként orvosi tanácsok kialakításához is vezethet, hiszen hosszú távon nemcsak az anyának, hanem az apának is érdemes odafigyelnie életmódjára születendő gyermekeik érdekében.
Ennek alapján megállapítható, hogy az apai egészség befolyása nemcsak elméleti lehetőség, hanem valós, molekuláris szinten is tetten érhető hatás, amely akár generációkon átívelően is megjelenhet.
