Az Északi-tenger alá temetik a szén-dioxidot – ez lehet a klímaválság új fegyvere?

Az ipar sorsa: tárolni vagy fizetni?

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) az IPCC és a Nemzetközi Energiaügynökség által is elfogadott megoldás a különösen nehezen dekarbonizálható iparágak, például a cement- és acélgyártás kibocsátásainak mérséklésére. Lényeges hangsúlyozni, hogy a technológia használata bonyolult és költséges. A Greensand első üteme után 2030-ra akár évi 8 millió tonna CO2-t is befogadhat. Az üvegházhatású gáz cseppfolyósított változatát biomassza-erőművekből szállítják majd Dániába az esbjer gi terminálon át, hogy a Nini platformról az üres olajmezőkbe juttassák.

A tengeri tározók népszerűsége nem véletlen: 50 évnyi olajkitermelési adat áll rendelkezésre, bőven akad elhagyott tároló a norvég, dán és brit vizek alatt. A norvég szektorban a tárolókapacitás akár 70 milliárd tonna, a brit oldalon ezt 78 milliárd tonnára becsülik. Dánia (a TotalEnergies által koordinált Bifrost-projekten keresztül) 335 millió tonnával számol. Mindez impozáns, de az EU éves kibocsátási szintje eléri a 3,2 milliárd tonnát.

Költségek, kételyek, támogatás

Az EU 2030-ra jogilag kötelező célt állított fel: legalább 50 millió tonnás éves CO2-tárolási kapacitást kell elérni. Norvégia már megtette az első lépést: a Northern Lights projekt idén augusztusban kezdte meg a CO2 befecskendezését egy, a partoktól 110 kilométerre található tárolóba. A Shell, az Equinor és a TotalEnergies közösen vállalják, hogy az évtized végére évi 5 millió tonnát kezelnek.

Azonban csekély a kereslet: az üzemek döntően azért nem csatlakoznak, mert a CO2 befogása és tárolása a tenger alatt sokkal drágább, mint a szén-dioxid-kvóták vásárlása a jelenlegi piacon. Ugyanakkor az offshore tározás előnye, hogy kevésbé vált ki társadalmi ellenállást, a beruházások pedig nagyrészt állami támogatásból valósultak meg.

A fentiek tükrében

A CCS-technológia nagy reményeket kelt, de egyelőre sokba kerül, és főként állami forrásokra támaszkodik. Bár a szén-dioxid eltemetése csökkenti az ipari szennyezést, fontos látni, hogy az Északi-tenger térségéből származó fosszilis energia klímahatása továbbra is jóval nagyobb, mint amennyi CO2-t a jelenlegi technológiával visszajuttathatnánk a föld alá. Lényeges hangsúlyozni, hogy a régió, amely a probléma megteremtője volt, most megpróbál része lenni a megoldásnak – de az út elején járunk, a végső eredmény pedig továbbra is kérdéses.

2025, adminboss, phys.org alapján