Eddig ismeretlen módokon kommunikálnak
A Hawaii-szigetek több pontján elhelyezett víz alatti hangrögzítőkkel a kutatók több mint 4 500 órányi hanganyagot elemeztek, és összesen 23 000 fókavokalizációt azonosítottak. Ezek között 25 különböző hívóhangot találtak, amelyekből 20-at most írtak le először tudományosan. Bár a legtöbb ember csak a parton pihenő, csendes fókákkal találkozik, a szakértők már régóta tudják, hogy a barátfókák valójában kifejezetten „beszédes” állatok, főleg egymás között a víz alatt.
Hihetetlenül sokféle és összetett hangzásvilág
A kutatócsapat vezetője, Kirby Parnell, már egy gondozott fóka segítségével is végzett kísérleteket, de most először sikerült vadon élő példányokat is meghallgatni. A kutatók kis titánhengereket – hidrofonokat – rögzítettek a tengerfenéken, amelyek heteken, hónapokon keresztül rögzítették a tenger hangjait, beleértve a fókák üzeneteit is. Az adatok letöltése és feldolgozása elképesztő mennyiségű időt vett igénybe – egyetlen ötperces részletben akár 60 különálló hangot is azonosítottak.
Élénk, színes fókadialektus
Az újonnan felfedezett hangok két nagy csoportra bonthatók: hat úgynevezett alapelemes hang (mint a kuruttyolás, morgás, huhogás – például: mm mm, grrr, hupp), valamint 19 kombinált hívás, amikor ezek az elemek megszakítás nélkül, egybefűzve hangzanak el. Ez a bonyolult hangfűzés annyira szokatlan a fókák körében, hogy a kutatók sem tudnak hasonló példát más tengeri emlősöknél említeni. Holott egészen bonyolult hívásokat képesek produkálni, amelyekből akár 125-féle különböző mintázat is előállhat.
A hangok jelentése: párkereséstől a vadászatig
A kutatók azt feltételezik, hogy ezek a komplex hívások célzott viselkedésekhez köthetők. Parnell például úgy gondolja, hogy az egyik, panaszos „nyávogás” főként táplálékkereséskor hangzik el – legalábbis, amikor fókaakcióvideókat nézett, rendre ezt hallotta, miközben a fóka éppen vadászott. Sőt, más szakemberek is hallottak már ilyen zajos halászfókákról: Hawaii-on olyan hangos fóka kergette a tilápiákat egy csatornában, hogy a helyiek panaszkodtak a folyamatos morajlás miatt.
Miért fontos mindez?
A tengeri emlősöknél az érzékszervek közül a hallás a legfontosabb, mert a víz alatt a látás csak pár méterre ér valamit, míg a hang több kilométert is megtehet. Viszont a fókák alacsony, 1 kHz alatti tartományban kommunikálnak – pontosan ott, ahol a nagy hajók zajai is rezonálnak. Ha tehát egy hajó elhalad a fókák közelében, a hangja akár százméteres távolságra is elnyomhatja a fókák hívásait, sőt, ilyen zajszennyezés miatt a fókák nem hallják meg egymást, nem találnak társat – és ez hosszú távon a szaporulatot is csökkentheti. Holott békés, csendes estéken akár több kilométeren át hallhatják egymást.
Veszélyben a faj túlélése
A kutatók abban reménykednek, hogy a rögzített hanganyagok segítségével pontosabban lokalizálhatják a fókák tartózkodási helyét és viselkedését, akár évszakokra lebontva is. Így például megvalósíthatnák védett zónák kijelölését vagy hajóforgalmi korlátozásokat a fokozottan veszélyeztetett helyeken. Fontos összefüggés az is, hogy Hawaii fő szigetein 1,4 millió ember és mindössze 400 fóka él együtt, azaz hatalmas az átfedés ember és fóka élettere között, rengeteg vízi tevékenységgel, hajóforgalommal.
Az élmény él, a tanulság egyértelmű
Ha valaki Hawaii-on találkozik barátfókával, jobban teszi, ha nem közelíti meg, hanem csendben, távolról élvezi a különleges pillanatot. A tudósok minden apró adatot felhasználnak, hogy megértsék a fókák titkos életét, és mindez talán segít megmenteni ezt a kivételes, kommunikációban is páratlan fajt. Az emberi zaj környezetszennyezésként az állatok túlélését is veszélyeztetheti – a történet tanulsága egyértelmű: csak azt tudjuk megvédeni, akit megértünk.
