Lávatörmelék mint geológiai tároló
A Southamptoni Egyetem kutatócsoportja dél-atlanti mélytengeri fúrásokból származó lávaköveket vizsgált. Kiderült, hogy a tengervíz és a lehűlő vulkanikus anyag kölcsönhatása során jelentős mennyiségű CO2 épül be ezekbe a kőzetekbe. A tenger alatti hegységek lepusztulásából keletkező törmelék — úgynevezett breccsa — természetes szén-dioxid-raktárként működik. Korábban nem volt nyilvánvaló, mekkora szerepet játszanak ezek az összetört lávadarabok a bolygó szénkörforgásában.
A hosszú távú szénmegkötés folyamata
A fúrások során a tudósok régi törmeléket találtak, és felfedezték, hogy ezek a porózus rétegek képesek elnyelni, majd kalcium-karbonát-ásványok formájában hosszú távon megkötni a tengervízben oldott szén-dioxidot. A Föld szénkörforgása során a mélyből felszínre jutó láva a közép-óceáni hátságokon CO2-t bocsát ki a tengerbe és a levegőbe, ám a vulkanikus kőzeteken átáramló tengervíz évmilliókon át újra „elzárja” a szén nagy részét.
Negyvenszeres szén-dioxid-tárolás
A tudósok dél-atlanti fúrásaik során olyan lávatörmeléket fedeztek fel, amely 2–40-szer több CO2-t tartalmazott, mint a korábban vizsgált lávaminták. Ezek a breccsák kiemelt jelentőségűek a bolygó hosszú távú szénforgalmában, és segítenek megérteni, hogyan kezeli a Föld saját légköri szén-dioxidját több tízmillió éves időtávlatban.
Az eredmények az International Ocean Discovery Program 390/393. expedíciójából származnak.
