
Új szabályok a növényi ételekre
Később az EU a tejtermékek elnevezéseit is szigorította: „tejnek” csak az állati eredetű ital nevezhető, így például a mandulaital vagy a növényi alapú sajthelyettesítő mostantól csak „mandulaital” vagy „növényi szelet” lehet. A húshelyettesítők címkézésének módosítása egy szélesebb körű agrárpiaci szabályozás része. Az európai gazdák attól tartanak, hogy a növényi alapú alternatívák veszélyeztetik megélhetésüket, ezért az uniós szabályok az állati eredetű termékek védelmét erősítik.
A fogyasztókat valóban összezavarják?
Sok cég, például a Lidl, egyre több növényi alapú terméket kínál, ezzel támogatva a fenntartható étkezést. Mielőtt megszavazták az új szabályokat, az európai képviselők arról is vitáztak, hogy a „veggie burger” vagy a „tofu steak” típusú elnevezések félrevezethetik-e a fogyasztókat. Emiatt további tárgyalások várhatók a tagállamok között a részletes címkézési előírásokról. Az átnevezések emellett komoly költségekkel is járhatnak az élelmiszergyártók számára.
Később több élelmiszergyártókból és kereskedőkből álló csoport azt állította, hogy a jól ismert elnevezések kikerülése még nagyobb zavart keltene a vevők körében.
Okosabbak vagyunk, mint gondolnák
A kutatások szerint a vásárlók többsége pontosan tudja, mit vesz le a polcról, és aktívan mérlegeli, hogy egy termék milyen egészségügyi és környezeti hatásokkal jár. A svéd Kronfågel csirkemárka kampányát például sokan támadták, amikor azt sugallta, hogy a marhahúsról csirkére való átállás egyszerű klímavédelmi választás lenne. Felhasználói visszajelzésekből és fogyasztóvédelmi panaszokból kiderült, hogy az emberek nem dőlnek be az ilyen egyszerűsítő üzeneteknek, sőt rendszeresen vitáznak a fenntartható étkezés lehetőségeiről és határairól.
A cégek emiatt egyre óvatosabb klímakommunikációt folytatnak, a fogyasztók ugyanis nem hagyják magukat könnyen félrevezetni.
Az elnevezésekért folytatott harc
Ezért indokolatlan az a félelem, hogy a lakosság ne tudna különbséget tenni egy burger és egy „veggie burger” között. A címkézési vita azonban jól mutatja, hogy a fogyasztás, az önazonosság és a kultúra szorosan összefonódik. A jogalkotók, cégek és politikai szereplők számára ezért fontos, hogy hitelesen kommunikáljanak, és ne nézzék le a fogyasztók tájékozottságát – mert az európai vásárlók többsége jól tudja, mit eszik.
