Hurrikánok és emelkedő tengerszint: egy veszélyes kettős
A modellezés azt mutatta, hogy az évszázados árvizek már nemcsak ritka kivételek lesznek, hanem szinte évről évre előfordulhatnak. Míg korábban ilyen extrém árhullámok 100–500 évente jelentkeztek, mérsékeltebb szén-dioxid-kibocsátás mellett is akár 1–60 évente, magasabb kibocsátás mellett pedig 1–20 évente várhatók az eddig „ötszázéves” árvizek.
Változatos kockázatok, eltérő lefolyások
Ennek ellenére nem mindenhol játszik ugyanolyan szerepet a vihar és a tengerszint. A Connecticuthoz és New Yorkhoz hasonló északi területeken főleg a tengerszint-emelkedés jelent nagy veszélyt – akár a mérsékeltebb viharok is súlyos áradásokat okozhatnak. Délebbre, például New Jersey és Virginia partjainál viszont mindkét tényező, a tengerszint és a hurrikánok változása, jelentősen növeli a kockázatot. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: a modellek kiemelik, hogy egyre gyakoribbak lehetnek azok a hurrikánok, amelyek közvetlenül, merőlegesen csapnak a partra – ezek lényegesen nagyobb pusztítást okoznak.
Nehéz tervezni, nagyobb a társadalmi bizonytalanság
A jövőbeli áradások tervezhetőségének legfőbb akadálya nem a természeti bizonytalanság, hanem az emberi döntéshozatal: nem tudni, a világ milyen mértékben csökkenti a kibocsátást. Az is kiderült, hogy ha a tengerszint 1 méterrel nő – amire 50 éven belül esély van –, már egy jóval kisebb vihar is okozhat 2 méteres (6,5 láb) vízszintemelkedést, amely eddig csak a legerősebb hurrikánokra volt jellemző.
Alkalmazkodásra lesz szükség
Ezért a part menti lakosokat egy új valóság várja: az alkalmazkodás lesz a túlélés kulcsa. Hiába készülnek az építészek és mérnökök a jelenlegi árvizekre, ha azok már nem tükrözik a jövő kockázatait. A legbiztosabb védelem a magasabb, távolabbi területekre költözés, de amíg ez nem lehetséges, a szabályozások és az építési gyakorlatok drasztikus megújítására van szükség.
