A térkép, amely átírta a Biblia értelmezését
Christopher Froschauer zürichi kiadása – amelyből mindössze néhány eredeti példány maradt fenn, ezek egyike a cambridge-i Trinity College Wren Könyvtárában található – Idősebb Lucas Cranach térképével büszkélkedik. A térkép bemutatja a pusztai vándorlás állomásait, illetve az Ígéret Földjének felosztását tizenkét törzs között. Ez azt jelentette, hogy már nemcsak a szent történet ismerete számított, hanem annak képi elrendezése is – vagyis a földrajzi, látható határok megjelenése fontos szerepet kapott a hitéletben.
Cranach a középkori, Josephus Flavius leírásaira támaszkodó térképek hagyományait követte, amelyek kedvéért leegyszerűsítették és világos sávokba osztották Izrael törzsi területeit, holott maga a Biblia igen ellentmondásos, gyakran következetlen leírást ad a területekről. Ennek nyomán a hívők – még ha a térkép nem is volt földrajzilag pontos – végre egy áttekinthető, felfogható rendszert kaptak, amelybe beilleszthették a bibliai történeteket. A svájci reformációnak kiemelt eleme volt a Biblia szószerinti olvasata, ezért nem meglepő, hogy a világ első bibliai térképe éppen Zürichben született.
A vizuális zarándoklat és a reformáció
A reformáció világában, ahol bizonyos képeket tilos volt használni, a Szentföld térképei megengedettek voltak, sőt, áhítat tárgyává is váltak. Amikor valaki elidőzött Cranach térképénél, gondolatban végigjárhatta Názáret, a Kármel-hegy vagy a Jordán folyó állomásait – egyfajta virtuális zarándoklat részesévé vált. Ennek következtében a térképes Biblia kiemelkedő mérföldkő lett a könyvtörténetben. A legismertebb átalakulások közé tartoznak a tekercsről kódexre váltás, az első hordozható, egykötetes Biblia (Párizsi Biblia – Paris Bible) a 13. században, a fejezetek és versek bevezetése, illetve a prófétai szövegek költészetként való elismerése a 18. században.
Határvonalak születése: szellemi örökségből politikai valóság
A középkori térképek még spirituális jelentéssel bírtak: a tizenkét bibliai törzs területe a keresztények mindent felölelő örökségének jelképe volt. Ám a 15. századtól kezdve lazán vonalakat húztak a Szentföld térképére, és ezek a vonalak hamar kiterjedtek a korszak modern világtérképeire, új jelentést szülve: a politikai határt. Ezeket az új jelentéseket idővel visszaolvasták a Biblia szövegébe is, sőt a Szentírás területi leírásai államhatárok szimbólumává váltak.
Egy eredendően nem politikai szöveget kezdtek – modern elméletek hatása alatt – úgy értelmezni, mintha Isten a nemzetállamok határairól döntött volna. Holott a bibliai határleírások inkább az isteni ígéret végtelen voltát, semmint a politikai határok zártságát hangsúlyozták. Így a Biblia egyaránt lett a változás eszköze és célpontja.
Napjainkban is élő hagyomány
Ma is sokan gondolják úgy, hogy a Biblia elválaszthatatlan alapja minden nemzetállami határnak. Ez az elképzelés annyira mélyen él, hogy például egy közelmúltbeli amerikai esetben egy határőr, miközben helikopterrel járőrözött az USA–Mexikó határ felett, Ézsaiás könyvéből idézett, mintegy igazolva munkáját. Ennek fényében aggasztó, hogy még a mesterségesintelligencia-rendszerek – mint a ChatGPT vagy a Google Gemini – is leegyszerűsítve, automatikusan igennel válaszolnak arra, hogy biblikusak-e a határok, holott a valóság jóval bonyolultabb.
Alapvető veszély, ha egy társadalmi rendet bármely csoport isteni rendelésre hivatkozva szentesít, hiszen az ókori szövegeket túlzott leegyszerűsítéssel – politikai érdekek mentén – újraértelmezve alkalmazzák, sokszínű, árnyalt jelentéseiket elveszítve.
