
Mi a tudatosság lényege?
A tudatosság két oldalról közelíthető meg: felülről, azaz a szubjektív tapasztalatainkból kiindulva, illetve alulról, vagyis a biológiai és fizikai folyamatok felől. Egyes filozófusok szerint az a rejtély, hogyan keletkezik a tudat az agy egyszerű vegyi reakcióiból. Más megközelítés szerint azonban a fizika törvényei értelmében minden rendszernek van egyfajta „irányultsága”, vagyis minden dolog törekszik valami felé – legyen az egy kő, amely le akar esni, vagy egy idegsejt, amely reakcióval válaszol.
A tudatosság igazi különlegessége, hogy az agyunkban folyamatos visszacsatolás történik: az előzetes elvárásaink befolyásolják, hogyan észleljük az új információkat, ezek az észlelések pedig visszahatnak az elvárásainkra. Ez az örökké önmagába visszatérő körforgás az, amit tudatnak nevezhetünk, hiszen így folyamatosan „átírjuk” a hiedelmeinket és a magunkról alkotott képünket.
Elválaszt minket valami a mesterséges intelligenciától?
A számítógépek és a mai MI-k alapvetően eltérően működnek az emberi agytól: előbb egy állandó modellt alkotnak a világról, és csak ezután vonnak le következtetéseket. Az ember viszont a modelljét, hiedelmeit és észleléseit folyamatosan, kölcsönösen alakítja; nincs egyetlen statikus kép, amelyre minden következtetés épül. Ez a folytonos visszacsatolás ma még hiányzik a gépeknél. Ezért az igazi géptudathoz olyan hardver kellene, amely egyszerre képes memorizálni és következtetni – ahogyan az emberi agy teszi. Egy idő után talán sikerülhet ezt leutánozni, de a mostani szilíciumchipek erre nem alkalmasak.
A társas élet és az értelem kialakulása
A főemlősök agya és társas életük összetettsége szoros kapcsolatban áll: minél nagyobb társas körben él valaki, annál nagyobb agyra lesz szüksége, hogy követni tudja a többiek szándékait, érzelmeit és viszonyait. Az ember ebben abszolút rekordernek számít. A híres „szociális agy” elmélet szerint nem azért vagyunk okosak, mert az agyunk eleve fejlett volt, hanem azért fejlesztettük ki ezt a hatalmas „gondolkodógépet”, mert így tudtuk megbirkózni a társas közeg bonyolultságával. Ez az elmélet alapjaiban fordítja meg a korábbi logikát: nem azért lett bonyolult a társadalom, mert volt hozzá agyunk; hanem azért nőtt az agyunk, hogy képesek legyünk túlélni egy komplex közösségben.
Nyelv: az igazi ugrás
A valódi, minőségi ugrást azonban a nyelv jelentette. Nem kizárt, hogy más, kihalt emberfélék is használtak bizonyos szintű nyelvet, mégis, a miénk különlegessége a végtelen kreativitás – az a képesség, hogy bármilyen gondolatot kifejezhetünk, folyamatosan új mondatokat hozhatunk létre. Ilyen rendszert az állatvilágban sehol máshol nem találni. Ki gondolta volna, hogy a nyelv egyfajta „kognitív vírus”, amely generációról generációra öröklődik, és kölcsönhatásban fejlődik az agyunkkal? A nyelv és az agy egymást erősítve olyan spirált hozott létre, amely tovább gyorsította az értelem fejlődését.
Elkerülhetetlen volt az emberi értelem?
A Föld történetében kulcspont volt az eukarióta sejtek – vagyis a bonyolultabb, sejtmagos élőlények – kialakulása. Ezek a „szupersejtek” olyan képességeket szereztek, például más élőlények elfogyasztását, és a mitokondriumok révén hihetetlen energiához jutottak. Innen indult be az evolúció „fegyverkezési versenye”, ahol az egyre bonyolultabb élőlények egyre több energiát, védelmet és támadóeszközt fejlesztettek ki.
Ez még összetettebbé tette őket, de sebezhetőbbé is. Ezért vált egyre fontosabbá az önálló irányítás és a tanulás – ennek csúcspontja lett az agy. Egy idő után így elkerülhetetlenné vált, hogy létrejöjjön egy önálló, gondolkodó lény. Az ember nem azért különleges, mert egyedülálló lenne, hanem azért, mert az evolúció természetes logikájával töltötte be azt a rést, amelyet a Föld történelme kínált. Az ember létének egyetlen igazi „titka” az, hogy pontosan annyira különleges, mint annak idején az eukarióta sejt volt a többi élőlény között.
