Az immunrendszer láthatatlan háborúja
A tudósok hét éven át követtek olyan embereket, akiknél az RA-t jelezni képes ACPA-antitestek már kimutathatók voltak. Ezek az antitestek egyértelmű veszélyt jeleznek, mivel az immunrendszer ilyenkor a saját szövetei ellen fordul. A vizsgált személyek szervezetében már évekkel a tényleges tünetek előtt kiterjedt gyulladás, az immunsejtek működési zavara és egyfajta sejtes átprogramozódás zajlik. Ennek következtében az immunrendszer mintegy előre reagál – a fehérvérsejtek már a veszély megjelenése előtt támadásra készen állnak.
Mit fedeztek fel a kutatók?
A gyulladás nemcsak az ízületekre korlátozódik. Már a tünetmentes állapotban is testszerte fennálló (szisztémás) gyulladás volt kimutatható, amely a teljes szervezetet érintette – ez az RA-ra jellemző mintázat. A kóros immunválasz elsősorban a B-sejteket érintette, amelyek szokásos védőszerepük helyett gyulladáskeltő állapotba kerültek. A T-helper-sejtek (főként a Tfh17-típusúak) szintén nagy számban jelentek meg, és aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy az immunrendszer a szervezet saját szöveteit kezdje támadni.
Ezenkívül megfigyelték, hogy már az úgynevezett „naiv” T-sejtek, amelyek soha nem találkoztak kórokozóval, epigenetikai módosulásokat mutattak. Bár a DNS-ük szerkezete változatlan maradt, a génjeik szabályozása átalakult – jelezve, hogy a sejtek már előkészültek az autoimmunitásra. A vérben keringő monociták is fokozottan termeltek gyulladásos anyagokat, hasonlóan a gyulladt ízületekben lévő makrofágokhoz. Mindez azt jelzi, hogy már a tünetmentes, „rejtett” időszakban megindulnak azok a folyamatok, amelyek később súlyos ízületi pusztuláshoz vezetnek.
Korai felismerés és megelőzés lehetősége
Az újonnan azonosított korai biomarkerek és immunmintázatok lehetővé tehetik, hogy az orvosok már jóval a tünetek előtt azonosítsák a veszélyeztetett embereket. Ha ezt a fázist időben sikerül elcsípni, a betegek akár évekkel a fájdalom megjelenése előtt megfelelő ellátásban részesülhetnek, így megelőzve az ízületek visszafordíthatatlan károsodását. Ezzel a szemléletváltással a gyógyászat elmozdulhat az eddigi reaktív hozzáállástól a tényleges megelőzés irányába – akár meg is akadályozva, hogy az RA egyáltalán kialakuljon.
