
Hokkaidó Valley: Félvezetőközpont a mezőgazdaság helyén
A japán chipipar újjászületésének mozgatórugója a Rapidus nevű cég, amely a kormány, valamint olyan óriások, mint a Toyota, a Softbank és a Sony támogatásával jött létre. A Rapidus több ezer milliárd forintból kezdte el építeni Chitose városában Japán első korszerű chipgyárát, vagyis „fab”-ját. Miért pont Hokkaidó? A helyi infrastruktúra (víz, áram), a sziget természeti szépsége, valamint a viszonylag alacsony földrengésveszély mind a döntés mellett szóltak.
A Rapidus vezérigazgatója, Koike Acujosi egyedülállónak nevezte, hogy a gyár teljes egészében füves borítást kap, így illeszkedik a tájba. Mindeközben a térségben már megjelentek a chipgyártás infrastruktúráját támogató cégek irodái is. Ez a térség – egy új szóval – lassan „Hokkaidó Valley”-vé válhat, és bázisa lehet a csúcstechnológiás félvezetők világpiacának.
Két nanométer: Technológiai ugrás
A Rapidus történetének mérföldköve volt, amikor megérkezett az ASML holland konszern speciális, extrém ultraibolya litográfiai gépe. Emiatt a cégnek sikerült elkészítenie a 2 nanométeres (nm) tranzisztor mintadarabját. Ehhez hasonló vékony réteggel eddig mindössze két rivális, a tajvani TSMC és a dél-koreai Samsung büszkélkedhet. Az Intel ezen a téren már az 1,8 nm-es ugrást célozza meg. Az ilyen chipek gyorsabbá, energiatakarékosabbá teszik az eszközöket – stratégiai fontosságú lépést jelenthetnek a japán gazdaság reformjában.
A fejlesztéseket jelentős részben IBM-technológia segíti – Koike szerint globális vállalatokkal való együttműködés nélkül nem is lehet élen járni ebben az ágazatban.
Kritikus vélemények és kihívások
Mindeközben a Rapidus azt ígéri, 2027-re tömegtermelésbe viszi a 2 nm-es lapkákat. Ehhez azonban komoly kihívások várnak rá: nem elég a technológiát lemásolni, az iparágban a hozam és a minőség a kulcs – épp ezek miatt húzott el a tajvani TSMC és a Samsung.
A finanszírozás sem egyszerű: egy 2024-es jelentés szerint a szükséges 12 800 milliárd forint helyett eddig jelentősen kevesebb forrás áll rendelkezésre. A Center for Security and International Studies rávilágít: a Rapidusnak nincs tapasztalata az ultramodern chipek nagyüzemi gyártásában, és nem egyértelmű, hogy megszerezheti-e a kívánt tudást a tapasztaltabb riválisoktól, például a TSMC-től vagy a Samsungtól. Ráadásul a Rapidusnak ügyfeleket is nehezebb lesz találnia azokkal a világpiaci szereplőkkel szemben, amelyek évtizedek óta szállítanak a legismertebb technológiai cégeknek.
Az elfelejtett japán chipnagyhatalom
Japán négy évtizede a világ félvezetőinek több mint felét gyártotta, ma ez az arány 10% alatt van. Emiatt sokan az 1980-as évekre és a japán–amerikai kereskedelmi háborúra mutogatnak, amikor a támogatási politika visszaesett, a piacvédelmi intézkedések meggyengültek, és a helyi cégek a dél-koreai és tajvani riválisoktól kaptak ki.
A kormány most fordítani akar a helyzeten: 2020–2024 között 10 300 milliárd forintot öntött az iparágba, majd 2024 végén újabb 24 800 milliárd forintos csomaggal támogatta a MI és a chipgyártás fejlesztését. Egyre nagyobb a tét, mert a társadalom elöregszik, fogy a munkaképes lakosság, a félvezetőmérnökökből is legalább 40 ezerrel több szakemberre lenne szükség. Ezért képzési programokat is indítottak, de az utánpótlás jelentős részét várhatóan külföldiek jelentik majd – társadalmi támogatásuk azonban kérdéses.
Ökoszisztéma-építés és nemzetközi verseny
A kormányzati pénzcsapok több globális óriást is bevonzanak. A TSMC például már 22 nm-es chipeket gyárt Kjúsú (Kyushu) szigetén, Kumamoto városában. Ennek nyomán gazdagodott a helyi gazdaság: több beszállító, magasabb bérek és fejlett infrastruktúra követte a chipgyárat. További üzemeket is terveznek 2027-ig.
A japán cégek szintén profitálnak: a Kioxia és a Toshiba új, állami finanszírozású üzemeket nyitott, a ROHM létfontosságú beszállítóvá vált, a Micron amerikai memóriagyártó 1340 milliárd forintos állami támogatást kapott Hirosimában. A Samsung pedig fejlesztőközpontot épít Jokohamában. Hokkaidóra már az ASML és a Tokyo Electron is megérkezett, hogy kiszolgálja a Rapidus üzemét.
Az elképzelés szerint így globális ökoszisztéma jöhet létre, ahol minden cég a maga erősségét viszi be a partnerségbe. A Rapidus gyors szállításra, egyedi igények kiszolgálására építi stratégiáját. Koike szerint ezzel három-négyszer gyorsabbak lehetnek, mint a TSMC, az Intel vagy a Samsung – magabiztosságuk azonban még bizonyításra vár.
Nemzetbiztonsági tét – vagy csak újabb álomgyár?
A chip iránti világszintű kereslet robban, főleg a MI miatt. A japán autógyártók, amelyek a pandémia alatt súlyos ellátási zavarokat éltek át, most helyben vagy a régióban építenének megbízható ellátási láncot. Emiatt stratégiai fontosságúvá vált a chipipar újjáépítése, a kormány pedig nemcsak technológiai, hanem nemzetbiztonsági prioritásként kezeli – főleg a Kína és Tajvan közötti feszültségek miatt.
Az ország vezetése nagyot kockáztat: a Rapidus és társai révén újraiparosítaná Japánt, helyben teremtené meg a technológiai kiválóságot, és így visszahódítaná a világpiacot. Bár vannak, akik szkeptikusak, sok elemző szerint most van a legnagyobb esélye annak, hogy az ország letörölje a múlt kudarcait, és újra komoly kihívó legyen a globális félvezetőpiacon.
